Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

megkedveltem csupán a tőled kapott képeslapok alapján is. De azt hiszem, Franciaországnak is megvan a maga bája és szépsége; kíváncsi vagyok, milyen benyomást tett rád mindjárt, ahogy megérkeztél. Ám úgy vélem, mi több, igazán úgy gondolom, hogy a legnagyobb vonzerőt mégiscsak saját nemzetünk gyakorolja ránk, s az a hely, ahol születtünk. Majd ha hazatérsz, ezt is megmondod. Most már tényleg befejezem: leveleidet és képeslapjaidat olvasva olyan kellemes érzés lett úrrá rajtam, hogy eszembe jutott néhány sor Petőfinek a Pacsírtaszót hallok megint... kezdetű verséből; főként ezeket a sorokat idézgetem: „Mikéntha bérei hűs patak füröszt / Égő sebet hullámival”. Igen, drágám, a te gyöngéd szavaid, miként a pacsirta hangja harc után a csatamezőn, úgy hatolnak a szívembe, a szívembe hatolnak annyi szenvedés közepette, s úgy hatnak, miként a hegyi patak hűs vize enyhíti a seb égő fájdalmát. Köszönöm! Abba kell hagynom. Csókolom a kezed. Bár soha nem láthatlak, ígérem, tiéd vagyok ex corde.

B.

N°. 284

’909. február 11, csütörtök délben.

Cuor del mio cuor! che tu sii benedetta Millanta volte, e benedetta Vaura Che tu respiri, e benedetto il suolo Dove posa il tuo pie’! Crescan su questo Suolo i fiori piu belli, ed a raccorli,

Per fartene ghirlande, i miei piu puri Pensieri vengano a schiera!73

Sötét van, édes, Margheritám! Rosszra fordult az idő: de ma délelőtt, nem is tudom, miért, ha rád gondolok, megtelik a szívem dallal, noha nem is érzem olyan jól magam, kissé nehéz a fejem és a fájdalmaim is fölerősödtek az elmúlt napokhoz képest.

Félórával ezelőtt kaptam meg a gyönyörű képeslapot a Louvre panorámájával és néhány soros üzeneteddel. Megértem én, drágám, megértem, hogy ezekben a napokban nem kívánhatom, hogy hosszú leveleket írj nekem; sőt, ha jól emlékszem, én kértelek arra, hogy képeslapokat küldj csupán, s ami azt illeti, nem is hanyagoltál el: teljes szívemből köszönöm. Van még időd bőven, hogy bejárd Párizst, hogy megismerd egészen: ez nem megy pár nap alatt. Ké73 Szívemnek szíve! Légy ezerszer áldott, / s áldott legyen a lég, / melyet belélegzel, s áldott a föld, / mely lábad nyomát őrzi. Nyíljanak ezen / a földön a legszebb virágok, és seregel- jenek oda / legtisztább gondolataim, / hogy füzért kössenek belőlük! (Cassone verse - nyersfordításban.)

176