Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
a gyomrom, ez okoz ugyan némi fájdalmat, és nem étkezhetem a megszokott módon. Ezt leszámítva, drágám, édesem, még élek! Ugye nem haragszol, hogy ma nem írok hosszasan, úgy, mint szeretnék, s ahogyan leveled érdemelné, mely valamennyihez képest talán a legszeretet- teljesebb és a legbámulatosabb, hiszen egyre inkább kitűnik leveleidből, hogy milyen józanul gondolkodsz és mind hatásosabban tudod kifejezésre juttatni gyöngéd gondolataidat. Remélem, hamarosan hosszabban is írhatok, addig is még egyszer boldog, de legalábbis víg új esztendőt kívánok neked. [...] Szeretettel csókolom a kezed, és nem győzöm ismételni, hogy szeretlek, hogy a világon a legjobban téged szeretlek, jobban, mint tenmagam. Isten veled! Légy vidám, állapotom ne aggasszon, hiszen még élek és érted élek. Tou- jours ex corde. Beppo. N". 259 ’908., az év utolsó napján, este 10 órakor. Édes Margitom! írtam ma neked egy levelezőlapot, de nem akarok úgy lefeküdni ma este, hogy ne szólnék még egyszer hozzád gyöngéd szavakkal, ne szállna még egyszer feléd szívbéli üdvözletem, az idén immár utoljára, ebben az évben, mely két óra múlva az öröklétbe távozik. Egyedül vagyok: nem sokkal ezelőtt mentek el fivéreim családostul, különben ezekben a napokban szinte mindig itt voltak velem, borzasztó ez a szerencsétlenség, és csak a Jóisten tudja, mit hoz a következő pillanat, mert az utórengéseknek még most sincs végük. Nővéreim esténként félnek lefeküdni, ők is, én is ruhástul alszunk. Nem tudom, mikor viszik el ezt a levelet, s nem tudom, tőled mikor érkezik megint. Rettenetesen fázom, s bár a szobámban van egy jókora parázstartó, a kezem olyan dermedt, hogy alig tudok írni. Véget ért az év, drága Margheritám: mennyi mindent szeretnék mondani neked ma este! De nem folytathatom soká az írást, későre jár. Ha el kellene sorolnom azt a tengernyi szenvedést, amelyet az idén ki kellett állnom, nem is tudom, meddig írnék. De volt részem örömben is, voltak szép, derűs napjaim, s ezeket mind neked köszönhetem, drágám, lelkemnek társa! Könnyezve mondok értük köszönetét! Most pedig jó éjszakát! Két óra múlva még biztosan ébren leszek és rád gondolok, újra köszöntelek; lelkem a lelkedhez száll, s gyöngéden magához öleli. Isten veled. Jó éjt, drágám. Aludj jól, szép álmokat és örömtelin virradjon rád az új év. Isten veled, jó éjszakát! Beppo. 170
