Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

borzasztóan szenvedett — nehezére esett mind a beszéd, mind a megértés pa­naszkodva számolt be az esetről fivérének. Ez az anekdota mondatta azt Ser- givel, hogy Leopardinak valószínűleg baj volt a hallásával, vagyis nem volt ze­nei érzéke; szerintem eretnekség ilyesmit állítani arról a valakiről, aki olyan fenséges verssorokat írt és föltalálta a rejtett harmóniájú szabad canzonét. [...] Ezt a levelemet újév napján kapod meg, köszönteni fog téged, s mindazt a boldogságot kívánja számodra, amelyre érdemes vagy, én drágám, drágasá­gom! Áldott légy, ezerszer és még ezerszer áldott az új esztendő kezdetén. Ál­dott légy az asszonyok között! Áldott most és usque ad finem et ultra! Isten veled! Jó éjszakát! Hadd csókoljalak homlokon, barátnőm, édes kisleánykám! Még egyszer Isten veled. Mindig tiéd Beppo. N°. 258 ’908. december 28, hétfő, délután fél egy. Nagy szükségem volt 23-án kelt drága leveledre, édes Margheritám, hogy egy pillanatra el tudjak feledkezni a hatalmas csapásról, mely ma ért bennünket; s ez az oly kedves, oly drága leveled annyi szeretetet és gyöngédséget áraszt, hogy még eme fájdalmas felindulás közepette is szinte megrészegülök tőle: Hébé sem tölthetett ennél édesebb ambróziát az istenek poharába! De nyilván arra vagy kí­váncsi, mi az oka újabb keserűségemnek. Hát ez történt: ma hajnalban öt óra hu­szonkét perckor rettenetes földrengés rázta meg szigetünket: több mint harminc másodpercig tartott. Képzeld csak el ezt a riadalmat! Ébren voltam éppen, és lát­tam, hogy az ágyam mellett függő ingaóra megáll; nem mozdultam, nem kiáltot­tam segítségért, de kisvártatva bejöttek hozzám a nővéreim, hálóingben, jajveszé- kelve, megöleltek, és arra biztattak, hogy keljek föl, attól féltek, hogy további rengések lesznek. Majd elmentek ők is felöltözni, s aztán visszajöttek hozzám. Nagyjából félórával később megérkeztek a fivéreimék is s velük az egész család; mindannyian itt maradtak velem délig. Egyikük-másikuk kiment olykor, hogy hírt hozzon a károkról, s aztán nyomban vissza is jött. Nálunk a városban nem keletkeztek súlyos károk, néhány kisebb ház összedőlt, sok templom megsérült, ettől eltekintve szerencsével túléltük. Am a városokból rettenetes hírek hallatsza­nak: Messina, ez a százötvenezer lakosú város a földdel vált egyenlővé, azt mondják, lakosainak kétharmada a romok alatt végezte. Mindenféle összekötte­tés a külvilággal (vonat, telegráf, telefon) megszakadt. Csak Siracusából jött vo­nat, ez hozta a híreket is, miszerint gőzhajón szállították a sebesülteket Mes- sinából Cataniába, s a környék összes faluja és kisebb városa, de még Reggio Cal­abria is romokban hever. Embertelen mértékű a pusztítás. Sietősen írom tele ezt az oldalt most, hogy egyedül vagyok, de fogalmam sincs, mikor kapod meg, mert, mint mondtam, a vonatok nem járnak, jobban mondva, csak Siracusáig járnak. [...] E döbbenetes csapás ellenére is, bizto­síthatlak, viszonylag jól vagyok, nem számítva, hogy egy kissé rendetlenkedik 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom