Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

det délután háromkor kaptam kézhez, épp miközben pihentem, s estig csupán egy képeslapot írhattam volna neked, s ezt nem akartam. De most végre egyedül vagyok! A nővéreim szobáikban szunyókálnak, a fivéreim színházba mentek, Puccini Bohéméletét nézik meg egy jó társulat előadásában, mely átutazóban jár mifelénk, s vagy húsz előadást tart: mit is csinálhatnék? Aludjak én is a karosszékben vagy feküdjek le, hogy aztán kis idő múlva fölébredjek és reggelig forgolódjam? Akkor inkább neked írok! Különben is, az, hogy este is képes vagyok még az asztalnál ülni, arról is meggyőz téged, hogy nem füllentek, amikor azt állítom, hogy az elmúlt napokhoz képest sokkal jobban vagyok: azokban a hetekben, melyeket tanulással töltöttél, igen, néha füllentettem az állapotomat illetően; de most már igazat szólok, s őszintén mondom, fájdalmaim egészen elviselhetőek, s tegnap is, a karácsonyi ebéden (meghívtam a férjnél lévő nővéremet, a sógoromat, a két gyereket) még némi gasztronómiai túlkapásra is ragadtattam magam, képzeld, még az édességet is megkóstoltam!... Eleddig semmilyen káros utóhatást nem észleltem, holott a gyomrom gyengébb és érzékenyebb, mint egy kismadáré. De látod, hasztalanságokat írok neked, csak untatlak velük. Bocsáss meg, drágám, a toliam csak írja magától, ami az elmémen átsuhan.

Visszatérek leveledhez... Neked is volt hát némi örömben részed, volt hát egy boldog pillanatod, amikor megkaptad a tanítói munkádért járó pénzt. Nagyon jól tetted, hogy karácsonyi ajándékképpen küldtél édesapádnak három fontot; bizonyára örült neki. Én is örülök, hiszen a legapróbb öröm, ami téged ér, azonnal visszhangra talál az én lelkemben is. O, édes Margheritám, a sors ezt is megtagadta tőlem! Még ezt is! A boldog megelégedést, hogy el tudom tartani magam, hogy gondoskodni tudok a saját szükségleteimről!

Csak úgy futólag engedj meg nekem egy megjegyzést egy szóval kapcsolatban, amelyet helytelenül használsz. Azt írtad, „megkaptam a béremet”. Mármost tudnod kell, hogy a bér szó olaszul csakis a cselédek, szolgák fizetésére használatos, egyszóval az alantasabb munkát végzők kapnak bért, a tanáremberek, szellemi munkát végzők, a jó szakemberek, tisztviselők, stb. esetében Isten őrizz, hogy azt mondja valaki: kiadom a bérét! Ok fizetést kapnak, esetleg honoráriumot, egyszóval pénzbeni juttatást.

O, mennyire szeretném, ha igazán jól megtanulnád az én nyelvem! Persze már most is tudod annyira, hogy vajmi kevés híja van a tökéletességnek. Úgy vélem, amiben még hiányosságod lehet, az a hibátlan kiejtés, s erről magad is meggyőződsz majd, ha egyszer Olaszországban jársz, és akkor igazat adsz nekem. Ugyanígy azt hiszem, a francia kiejtésed sem lehet tökéletes, ám ha egy hónap múlva, vagy már annyi sincs hátra addig, Párizsban leszel, elmondod majd, igazam van-e. Látod, magad is megtapasztalhattad Angliában, hogy más egy idegen nyelvet olyanokkal beszélni, akiknek az ugyancsak nem a sajátjuk, és megint más olyanokkal társalogni azon a nyelven, akik azt az anyatejjel szívták magukba. Leopardi választékos eleganciával írt franciául, s mégis egyszer, amikor közönség előtt kellett beszélnie két született franciával,

168