Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Add ád kézcsókom és üdvözletem kedves barátnődnek, a te kezed pedig ezerszer és ezerszer a legforróbban csókolom, a kis margarétát is, amelyet a levélben küldték Tudod, hány szirma van? 34! Páros szám, nem is lehetett volna másként! A tói pour toujours Beppo N°. 211 ’908 október 11, vasárnap, déli negyed egykor Édes, kedves barátnőm! Ismét elővettem 4-én kelt kedves leveledet, és magamba szívtam a boríték­ba csúsztatott három rózsaszirom illatát. Miközben újraolvasom soraid, lel­kem kimondhatatlan édes érzés járja át, rajongással tölti el az irántam érzett tiszta szereteted nyújtotta bizonyosság. Ma pontosan két esztendeje kaptam kézhez első leveledet, s most megújul bennem az az édes érzés, mely akkor töl­tött el, ezerszer és ezerszer légy áldott ezért. Mennyi jót tettél velem ez alatt a két év alatt! Igaz, kegyetlen fájdalmak közepeit telt el számomra ez az idő, de kárpótlásul mily kedves vigaszt meríthettem gyöngéd leveleidből! E két esz­tendő során mennyi új, boldog érzést ismertem meg, amelyekhez foghatót so­sem éreztem azelőtt! Immár a szobámat is te töltőd be: bármerre fordítom is tekintetem, a tőled kapott dolgokat látom, téged látlak, a fényképeidet, még az édes kis Margit képe is itt van előttem, akit csókolgatok szüntelen; s most már itt van ez az aprócska kép is, melyet én a maga természetes nagyságában látok magam előtt, s úgy bámulom szép, magas, karcsú termetedet; amott a kezed s a könyvek, melyeket tőled kaptam s néhány költőóriás képmása; a szo­ba másik szegletében pedig a párnák, köztük az is, amelyre még te hajtottad le olykor a fejed álmodozón, s most időnként én pihenek rajta... s amit ilyenkor érzek, amiről ilyenkor álmodom, azt már elmondtam neked. Aztán, ha kinyi­tom íróasztalom egyik fiókját, ott találom valamennyi leveled, képeslapjaidat és minden egyebet, s legalul egy kis tokot, benne a legdrágább ajándékkal, amelyről valaha is álmodhattam, s mely szomorú életem során az egyetlen ilyen ajándék volt. És sorolhatnám még azt az ezer apróságot, melyet szobám­ban féltékenyen őrzök, megvan még minden szál virág, minden egyes szirom, amit küldték De hiszen mondtam már, hogy a szobám tele van veled! Ugyan­így, sőt lehet, hogy még inkább, egész lelkem is te töltőd be egészen: úgy ér­zem, minden pillanatban itt vagy mellettem, lehunyom a szemem, és téged látlak, drágám, kedvesem, feléd nyújtom a kezem és elhalmozlak gyöngéd szavaimmal, ezerszer s ezerszer áldalak! S tudod, mit mondok most neked? Mivel te magad mondtad, hogy az irántam érzett mélységes szereteted sem­miképpen sem hozhat számodra boldogtalanságot, s ha én ezt gondolom, ak­158

Next

/
Oldalképek
Tartalom