Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Rómából írt nekem, aztán Budapestről, fényképet kért rólam és a házunkról, mindkét képet fölhasználta cikkéhez illusztrációként, de én még nem láttam.

Remélem, új szállásotok a fogorvoséknál mindkettőtök számára megfelelő, s az étkezés is kedvetekre való, bár ismétlem, ezt kétlem, hiszen minden népnek megvan a maga sajátos konyhája. Nem tudom, mit szóltál volna az annyit dicsért nápolyi makarónihoz!

Drága Margheritám, most befejezem az írást, biztos lehetsz benne, hogy mindig, mindig, usque ad finem tiéd marad az a lélek, aki ebben a pillanatban forró csókjaival borítja kezed. Isten veled.

Beppo

N°. 180

’908. augusztus 22. szombat, délelőtt fél 11.

Margit, édes barátnőm!

Megkaptam 16-án kelt postai levelezőlapodat, s képzelheted, drágám, milyen nyugtalanság fogott el. Nem tévedtem hát! Vagyis a szívem beszélt hozzám, s megsúgta, hogy valami kellemetlenség lehet hallgatásod oka. Igen, a szívem szólt hozzám, olyannyira igaz ez, hogy, miképpen tegnapelőtti lapo- mom írtam neked, a múlt héten valamelyik éjszaka azt álmodtam, hogy beteg vagy; s tényleg beteg voltál! Érthetetlen, rejtélyes ez a spirituális összhang, mely folytán megérzünk valamit ekkora távolságból is, mint amekkora kettőnket jelenleg elválaszt! [...] Remélem, ma este érkezik tőled egy megnyugtató üzenet, hogy már jobban vagy. [...]

Mondanom kell valamit, drágám, mégpedig ezt: rosszul tettük, hogy ily gyakori üzenetváltáshoz szoktattuk magunkat; ha eltelik három nap anélkül, hogy levelet kaptunk volna egymástól, én is te is, roppant nyugtalanok leszünk, s azt sem tudjuk, mire gondoljunk. Mi lesz velünk most, hogy csak tíznaponként válthatunk majd üzenetet egymással? Minő szorongások lesznek úrrá rajtunk? El sem tudom képzelni, hogyan győzzük ezt le... Pedig bele kell törődnöm, hogy nemsokára, amikor elkezded tanulmányaidat, nem írhatsz nekem oly gyakran, s én nem is kívánhatom ezt. Vagyis... találd ki te, mi legyen a megoldás.

Tegnap kaptam egy levelet Z.-tól, akinek a múlt héten unokaöcsémmel elküldettem az ismert kottákat. Remélem, betartja ígéretét, azaz előadatja ezeket a darabokat azzal a gyönyörű hangú velencei énekesnővel, Eugenia Della Donnával, s nem is azért remélem, mert a dolog engem érintene közvetlenül, hanem Tasca báró miatt, aki volt olyan kedves, és nekem ajándékozta a még kiadatlan szerzeményeit. [...]

146