Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Nagyon jól el tudom képzelni azt az odisszeát, amelyet szállásszerzés közben kellett végigjárnotok, s remélem, végül sikerült megfelelő helyet találnotok. De miért a városon kívül keresgéltetek? Noha Oxford hírneves város, nem lehet olyan nagy, ha az iskolai földrajzkönyvek is alig ötvenezres városként említik. De igazán nevezetes hely, s ha még nem fedezted fel, bizonyára megnézed majd a Bodleian könyvtárat, amelyről az a hír járja, hogy 220 000 kötet könyvet őriznek benne és 23 000 kéziratot, megnézed majd a másik könyvgyűjteményt, a Radcliffe könyvtárat, a képtárat, az Ashmolean múzeumot és minden egyebet. Látod, drágám, gondolatban veled utazom, s igyekszem emlékezetembe idézni, vagy ha ez nem sikerül, akkor könyvekben utánanézni a nevezetességeknek. Ami oxfordi tartózkodásod kapcsán elsőként eszembe jutott, látod, az az olvasás, sőt, Max Müllernek a nyelvtudománnyal kapcsolatos sok évvel ezelőtti kutatásai, Müller ugyanis az ottani egyetem híres professzora volt, s bizonyára találsz majd utalásokat a munkáira. Szívből köszönöm, kedvesem, a kis virágot, amelyet...[...] Remélem, hogy a legutóbbi, még Londonba címzett levelemet - július 25- én írtam - utánad küldték, s ugyanaznap este küldtem egy levelezőlapot is. Sajnálnám, ha elkallódnának. Azután már postán maradóan küldtem Londonba 3 levelezőlapot és egy levelet (29-én). Most engedd meg, hogy csókoljam a kezed, hogy ismét köszönetét mondjak azért, mert szeretsz, engedd meg, hogy én is elmondjam, annyira szeretlek, amennyire az én szegény szívem csak szeretni képes. Add ád üdvözletem kedves barátnődnek, és könyörögve kérlek, légy vidám, örülj, és tudd, hogy minden gondolatom, az egész szívem örökké és állhatatosan az én Gyöngyömé. A te B. N°. 172 Noto, ’908. augusztus 8. szombat délben. Édes barátnőm! Fogadd legforróbb hálámat, szeretettel csókolom a kezed múlt vasárnapi kedves, drága leveledért és a Lady Amyt ábrázoló képeslapért, melyek, nem értem, miért, egyszerre érkeztek meg. De én soha nem tudom eléggé megköszönni neked azt a töretlen odaadást, mellyel ilyen gyakran írsz nekem, s azt, hogy mindennap gondolsz rám: szeretnék, de nem lelek szavakat, nem találom a megfelelő módját annak, hogy legalább megközelítőleg kifejezésre juttassam irántad érzett végtelen hálámat, a szívemből kicsorduló végtelen szere- tetet. Órákon át bámulom fényképedet, rád gondolok, s szeretnék tengernyi kedves dolgot mondani neked, ám amikor kezembe veszem a tollat, mindent elfelejtek, csak ezt tudom leírni: végtelenül szeretlek, szeretlek, és szeretnélek 143
