Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
részed, melyet a világ kínál, legalábbis azokban az életörömökben részed lehessen, amelyek jog szerint megilletnek. [...] Én nem a gavallérod vagyok, hanem öreg barátod, apukád, aki boldognak szeretne tudni, s aki önmagára nem gondol. Abban a pillanatban, amikor a te boldogságodat beteljesülni látná, ő, a te öreg barátod, apukád, félreállna, s örülne a te örömödnek, s mindig hálás maradna a szép álomért melyet tőled kapott. Az ígéretet tehát megkaptad. Most elégedett vagy? [...] Jövő hónap 9-én vagy 10-én indulsz tehát... Hová küldjem névnapi jókívánságaimat? Igaz is... mit küldhetnék akkor, amikor már virágaim sincsenek, mert amelyek reggel kinyílnak, délre el is kókadnak! Igazán nincs rá szükség, hogy megtáviratozd indulásod napját, ha négy nappal előtte bizonyosan tudod levélben is megírhatod. Majd ha elindultál, rögtön megadod a címet. [...] Isten veled, édes Margheritám. Újra és újra csókolom mindkét kezed, kérve kérlek, szedd össze magad, légy vidám, ezzel, csakis ezzel segítesz szerető barátodon, Beppón. N". 142 ’908. május 18. hétfő délben. Édes Margitom! Egész éjjel, kivéve azt a pár órányi alvást, gondolataim nálad jártak, lelkem ott volt a szobádban. Már tegnap is, amikor elolvastam drága, oly csüggedt leveled, az utolsó oldalra érve nem tudtam levenni róla a szemem: már tizenegy felé járt, le kellett volna feküdnöm, de csak ezt mondtam magamban: mindjárt, mindjárt, még egy kicsit maradok!, s csak néztem a rajzot, melyet szobád berendezéséről készítettél; néztem, néztem, s úgy éreztem, mintha ott volnék én is, ott ülnék a fotelben, az íróasztaltól jobbra, amelynél levelet írsz. Hány édes gondolatot ébresztett bennem ez a könnyű álmodozás! Most már jól kiismerem magam a szobádban! Milyen szépen van berendezve, milyen előkelő benne minden! Akár egy kis szentély. Tudod, mit mondok neked, Margheritám - ne vedd rossznéven -, irigyellek, mert... mert... ó, ha látnád az én szobámat, itt minden ócska, régi! Még egy használaton kívüli varrógépet is idetettek, mondván, hogy nem tudják hol tárolni! De ne is beszéljünk erről! Mást nem is akarok tudni a szobádról, melyet immár nagyon is jól ismerek, csak azt, hogy keletre vagy délre, egyszóval merre néz? S még valami: a kanapén alszol, ugye, de hogy lehet az, hogy semmi sincs a szobádban, ami arra utalna, hogy mégiscsak egy nő hálószobájáról van szó? Nincs benne toilett-asztalka, még olyasféle bútordarab sem, amire este a ruháidat teríthetnéd. A kanapétól karnyújtásnyira még egy kis komód sincs, amelyre egy könyvet letehetnél, csak az a kis asztalka van, rajta egy lámpa, a bal olda130