Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Roberto Ruspanti: Előszó. Ki volt Giuseppe Cassone?
dás emlékműben?” S valamivel alább meg is adja rá a választ: „Hiszen ha az elhunyt nagyságok számára a dicsőség nem sokat ér, annál nagyobb értéke van az élők számára!” csakúgy - teszem hozzá mint e lelki-morális értékekben gazdag nagyszerű levelezésnek. Döntésemben az is megerősített, hogy maga Hirsch Margit volt az, aki először rájött arra, hogy ekkora szellemi kincs nem veszhet kárba, s nem birtokolhatja többé egyvalaki, hanem az egész emberiség kincsévé kell válnia, úgy határozott tehát, hogy végrendeletében a Giuseppe Cassonétól kapott leveleket Olaszországra hagyja. így aztán, a jogilag érvényes végrendelet értelmében a levelek az Olasz Királyi Akadémia tulajdonába kerültek, de a háború és az azt követő politikai események miatt Magyarországon maradtak, s csak 1982-ben, az olasz államelnök, Sandro Pertini személyes kérése nyomán jutottak végre Olaszországba, s ma már a római Accademia Nazionale dei Lincei kézirattárában a kutatók rendelkezésére állnak. A levelekről másolatot őriz néhány eredeti példánnyal egyetemben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint Cassone egyik rokonának, Corrado Coppa úrnak a családja Notóban, továbbá a szicíliai fordító szülővárosának Városi Könyvtára. Egészen a közelmúltig a Lincei Akadémián elhelyezett eredeti levelek hozzáférhetetlenek voltak (a római intézményben folyt épületfelújítási munkálatok miatt), a notói Városi Könyvtár pedig még nem jutott a másolati példányok birtokába (melyekről később Coppa úr nagylelkűen gondoskodott). Az egyedüli tanulmányozható példányok a Budapesten lévők voltak, ezekre alapoztam hát kutatásomat, amelyet a Lincei Akadémián később hozzáférhetővé vált eredetiek alapján ellenőriztem. A levelezés rendkívüli témagazdagsága és sokrétűsége már a munka legelején arra késztetett, hogy figyelmen kívül hagyjam a postai és képes levelezőlapokat, s kizárólag a levelekkel foglalkozzam. Döntésem annál is inkább helyesnek bizonyult, mert a nyílt levelezőlapokon, melyekbe bárki beletekinthetett, érthető módon sokkal több az általános, személytelen közlés, s ezt maga Cassone akarta így, aki ebbéli kívánságát leveleiben többször is közli Hirsch Margittal. Ennek az a magyarázata, hogy Giuseppe Cassone Hirsch Margithoz szóló levelei mindenekelőtt szerelmes levelek, igazi „szerelem gyöngyei” - így szól Petőfi Sándor egyik versciklusának címe is, melyet a notói filológus ugyancsak lefordított. Ezek a „gyöngyök” tanúságot tesznek arról a szellemi emelkedettségről, gondolati nagyságról és heves szerelmi szenvedélyről, melyet Giuseppe Cassone az ő távoli „holtomiglan-holtodig- lan” társával folytatott, és hihetetlenül sűrű levelezésében a legmagasabb irodalmi színvonalon kifejezésre juttatott. Tette mindezt annak az életfilozófiának a jegyében, amelyet félig-meddig lárvalétre kárhoztatott fizikai létében a magáénak vallott: „A szerelemhez képest minden másodlagos, minden attól nyeri értékét” (130. levél). Giuseppe Cassone és Hirsch Margit sosem találkoztak személyesen, de nagyszerű kapcsolatuknak nincs mit irigyelnie a köl11
