Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 479 fogalmának elbizonytalanodásával,8 a múlt elbeszélhetőségének megkérdőjelezésével,9 az adatok megalkotottságának tudomásulvételével a hétköznapi valóság fogalma is átalakult.10 Más kultúrafogalom jelent meg, amely a közösségivel és a statisztikaival szemben felértékeli a magánélet, az egyéni tapasztalat, az érzések kulturális jelentőségét. Ez a változás más típusú, partikulárisabb forrásokat helyezett reflektorfénybe, éppen azokat választva ki elemzésre, amelyekbe - feltehetőleg - kevésbé szűrődtek be a mindenkori elit szempontjai,11 peremre szorult jelenségekkel foglalkoznak, s általuk megkísérelhető a másság történetírói megértése és hiteles bemutatása.12 A naplókat korábban elsősorban a tények és az adatok rekonstruálására, pontosítására, más forrásokkal való szembesítésre, ellenőrzésre használták, illetve a többi hasonló magánérdekű szöveggel együtt egy korszak megjelenítésében volt szerepük, segítségükkel a történészek a kiemelkedő személyiségek tevékenységéhez rajzoltak élethű hátteret. (A Bártfay-naplót az irodalomtörténet korábban szinte kizárólag ebben az összefüggésben említi, kutatása az irodalmi élet mozgásainak, viszonyainak feltérképezésére, dokumentálásra, máshonnan ismert tények megalapozottságának igazolására irányult.13) A történeti antropológia,14 a mikrotörténet,15 az emlékezetkutatás16 és számos más társadalomtörténeti irányzat megjelenése más olvasási módokat ajánl. A személyes emlékezet és a történeti tudat szétválasztásával a naplók által leírt valóság nem szorul korrekcióra, az maga a valóság. Az események perifériáján élő személyek élményei is beemelődhetnek a történetírásba, hangsúlyeltolódás megy végbe, a jelentős és a jelentéktelen fogalma átalakul. A közlések egyik célja a közösségi múlt megközelíthetővé, személyessé, átélhe- tővé tétele. Itt nem általános törvényszerűségek feltárása a történész célja, inkább a tőre8 Röviden összefoglalja Szekeres András, Mikrotörténelem és általános történeti tudás = Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai, szerk. Dobrossy István, Miskolc, 2003, 20-30, elsősorban 26-29. 9 Hayden White, A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében = Uő., A történelem terhe, ford. Braun Róbert, Osiris, Budapest, 1997, 103-142; Gyáni Gábor, Történelmi tény vagy fikció? = Uő., Emlékezés..., I. m., 48-71. 10 Gyáni, Miről..., I. m., főleg 11-21. 11 A kritikai kultúrakutatásról, amely a 19. századot nagy egységesítő folyamatként láttató történettudománnyal szemben az alternatív jelenségekre hívja fel a figyelmet: Sári B. László, A kultúra demokratizálása, Helikon 2005/1-2, 3-25. 12 Gyáni Gábor, A mindennapi élet mint kutatási probléma, Aetas 1997/1,151. 13 Erre lásd részletesebben a 2.2. A naplóíró Bártfay László című fejezetben (2.2.1. Bártfay László emléke az irodalomtörténetben; 2.2.3. Bártfay alakja, szerepköre levelezése alapján). 14 A kulturális antropológia önmeghatározása körüli vitákban felbukkanó kérdések igen közel állnak a történészek problémáihoz. A kulturális antropológia színre lépésével, az Európán kívüli civilizációkkal való találkozás élményéből születik meg az a saját kultúrát is idegenként látni képes tekintet, amely a történeti múltat antropologizálja, s általában megkérdőjelezi a pozitivista tudományosság érvényességét. „Úgy tűnik, mintha a szaktudományokban valami lényegi sikkadna el. A tudományosság homogenizál, szinte érzéketlen az egyedire, képtelen reagálni a másságból eredő problémákra és elfeledkezik az individuálisról.” Biczó Gábor, Egy vita margójára, Replika 15-16,1994. december, 183. 15 Az olasz és a német mikrotörténelemről és a hozzájuk kapcsolódó új társadalomtörténeti irányzatokról összefoglalóan lásd Ö. Kovács József, A társadalomtörténet németországi útjai és Szekeres András, Az „ellentörténettől” a mikroelemzésig: társadalomtörténet Olaszországban című fejezetét a társadalomtörténeti kézikönyvben. = Bevezetés..., I. m., szerk. Bódy - Ö. Kovács, 167-186, 187-207; a mikrotörténelem helyéről a társadalomtörténetben lásd Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör - Társadalom- történeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai, szerk. Dobrossy István, Miskolc, 2003. Itt elsősorban Szíjártó M. István bevezetője: 7-18. 16 K. Horváth Zsolt, Az eltűnt emlékezet nyomában. Pierre Nora és a történeti emlékezetkutatás francia látképe, Aetas 1999/3; Jan Assmann, A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Atlantisz, Budapest, 1999; Gyáni, Történelmi..., I. m., 48-71; Uő., A mindennapi..., I. m., 151-162; K. Horváth Zsolt, A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái = Emlékezet, kultusz, történelem. Tanulmányok az 1848/1849-es szabadságharc 150. évfordulója alkalmából, szerk. Hudi József - Tóth G. Péter, Laczkó Dezső Múzeum - VEAB, Veszprém, 1999, 7-17.
