Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
480 2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI dékesség, az esetlegesség, az egyediség belátása, hogy „a látszólagos szabályszerűség - avagy a társadalmi viszonyok kontextusa - mily kevéssé lehet képes az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit megragadni”.17 Ennek a koncepciónak a központi fogalma nem a globalitás, nem az igazság, nem a dokumentálás, hanem a valószerűség, a tanúságtétel. A naplók a személyiség megalkotásának eszközei és lenyomatai. Bártfay Lászlónak, Károlyi György titkárának 1838-1841 között keletkezett magánfeljegyzései esetében különösen hangsúlyossá válhat ez a jellemző. A napló hőse szerepek sokaságát integrálja, tevékenysége a korabeli magyar világ egymástól távol eső kulturális, politikai területeit, egymással ritkán érintkező csoportjait köti össze. Saját helyzetéről alkotott képe, önreflexiói így társadalomtörténeti vonatkozásban érdekesek: „...az identitás mint a történelmi társadalmak belső tagozódásának valamiféle iránytűje kiegészíti, sőt olykor helyettesíti is a korábban megszokott rétegződési modelleket, és végeredményben akár módosíthatja is a struktúráról alkotott képünket. Az identitás rétegképzőként különösen azokban az esetekben válik fontos szemponttá, melyekben nem vagy csak igen tökéletlenül illeszkednek egymáshoz a társadalmi státus objektív és szubjektív összetevői.”18 Bártfay színes borítójú, keményfedelű, egyenletes, pedáns írású füzetei hihetetlenül sűrű és szövevényes életről adnak tanúságot. A napló által kijelölt időpontban 19 éve gróf Károlyi György titkára, a jogi-, hitel- és birtokügyek, a terményeladások, a palota felújításával, az alkalmazottak felügyeletével, bizalmas feladatokkal megbízott, nélkülözhetetlen munkatárs. 41 éves, megbecsült, megállapodott ember, az Üllői úti Károlyi-majorban, a külső házban lévő lakása az 1820-as évek közepétől az irodalmi társas élet fontos helyszíne, bizalmas barátai közé számítja Kisfaludy Károlyt, Vörösmarty Mihályt, Wesselényi Miklóst, Kölcsey Ferencet és Szemere Pált, de jó ismerősei Kazinczy Ferenc, majd Bajza József, Toldy Ferenc és Szemere Bertalan; Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos, Dessewffy Aurél is. Bártfay szűkebb baráti társaságának „praktikus” embere; könyvvásárlásokról, színházi belépőkről, baráti kölcsönökről gondoskodik, az Akadémia pénzügyeinek ellenőre, a pályázati munkák szorgalmas bírálója, Vörösmarty lelkiismeretes korrektora. Háza, szalonja óriási forgalmat bonyolít, családias, közvetlen hangulatát többen megörökítik a kortársak közül. A napló egy drámai fordulóponton kezdődik: az 1838-as árvíz elsöpri korábbi életének színterét, új háztartást, új életkereteket kell kialakítania a belvárosi Károlyi-palotában. Ennek a folyamatnak, az élet mindennapjainak az áramáról szólnak a bejegyzések, szinte különleges esemény nélkül, mégis izgalmasan és fordulatosán. „A naplót és a hozzá hasonló többi dokumentumot az teszi különösen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak. Naplót azzal a határozott szándékkal veszünk a kezünkbe, hogy segítségével megalkossuk a történelem szubjektív fogalmát.”19 Bártfay szövege, mivel a naplók többségével szemben nem nagyobb egységre, hetek-hónapok történéseire tekint vissza, hanem diárium-szerű, több éven át napról-napra vezetett, noteszfunkciójú feljegyzés, sajátosan közvetlenné teszi a benne rögzített tapasztalatokat.20 17 Alf Lüdke, Anyagiság, hatalom - vágy és a felszín varázsa. Az „Alltagsgeschichte' perpektíváiról, Aetas 2003/1,155. 18 Gyáni Gábor, A napló mint társadalomtörténeti forrás, A közhivatalnok identitása = Uő, Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Napvilág, Budapest, 2000, 146. 19 Uo. 20 Hasonló dokumentum szóra bírására tesz kísérletet Velkey Ferenc „Estve társaság hozzánk. Batthyányval sokat beszéltünk”. Széchenyi és Batthyány közös közélete társas- és magánszíntereken című tanulmányában
