Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 13. Egészség és betegség. A homeopátia mint nézetrendszer és gyakorlat
13. EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG 743 „egész tudományok szenvedőleg hasznos ugyan, de tselekvőleg haszontalan.” E nézet szerint a homeopátia tisztában van szerei hatástalanságával, de ez a módszer időt hagy neki arra, hogy „a beteget azon jó élet módja segítségével, mellynek rendelésében Hahnemann nagyon szoros volt” a természet meggyógyítsa. Tehát a homeopata pénzt vesz fel azért, hogy a beteg „magától” meggyógyuljon. S noha bizonyos esetekben módja lenne ennek a kényelmes, diétát, mozgást, jó levegőt és pihenést rendelő, be nem avatkozó gyógyításnak a gyakorlására a hagyományos orvosnak is, mégis kockázatos lenne az orvoslás jövője és a orvos megélhetése szempontjából.1745 Vagyis az orvos nem hagyhatja figyelmen kívül a vele szembeni közösségi elvárásokat sem, el is kell tudnia fogadtatni eljárásait.1746 Mindkét álláspont ismeri a „krízis” fogalmát, a heves rosszabbodás után fellépő tartós javulást/romlást. Ez a jelenség a homeopátiás gyógyítás egyik kulcsfogalma, a megfelelően kiválasztott szer bizonyítéka, s Hahnemann szigorú alapelve a kivárás, a nem cselekvés, a tünetek csillapításának elutasítása, mert csak a krízisállapot segít hozzá a végleges gyógyuláshoz.1747 13.2.2. A HOMEOPÁTIA INTEGRÁLÁSA A HAZAI ORVOSI GYAKORLATBA: Hufeland és Toldy A nagyközönségnek szóló cikkek közül az egyik legérdekesebbet Toldy Ferenc írja,1748 1749 1830-ban, a Tudományos Gyűjteménybe, Dr. Hufeland kinyilatkoztatása a’ homoeopathia ügyében1749 címmel. Bevezetőjében világossá teszi, hogy nem puszta fordításról, ismeretközlésről van szó, hanem maga is állást kíván foglalni egy számára rendkívül fontos kérdésben. Soha nem lehetne időszerűbb Hufeland előadásának magyarországi megjelentetése - annak még német nyelvű nyomtatott változata előtt -, hiszen így Toldy közvetlenül reagálhat a szintén éppen most könyv alakban Pesten kijövő Hahnemann- fordításra.1750 Toldy Ferenc a pesti egyetemen három évig bölcsészeti, öt éven át orvosi tanulmányokat folytatott, 1829-ben „a szemészet mestere, orvostudor és az orvosi kar tagja lesz”.1751 1745 Dr. Csorba, I. m„ 72. 1746 Uo., 77-78. 1747 A betegek körében elfogadott volt ez a gondolat, ezt erősítik meg például Bártfay László Wesselényit súlyos betegségében bíztató leveleinek utalásai is. „lelki-testi szenvedő állapotod nem csak igaz részvétet támaszt mindnyájunkban [...] hanem fájdalmas aggodalommal is tölt el [...] egyedül abban keresnénk, ha ugyan némi vigasztalást, vagy ki remélni tud reményt, hogy két év előtt is, Gräfenbergben, midőn Dr. Attomir ment fel hozzád, szinte nagy szenvedéseken esél keresztül, - igy talán most is még győzni fog a’ lélek s életerő.” Bártfay László levele Wesselényi Miklóshoz, 1844. április 5., Pap, I.m.-k levél további, részben a fentieket megerősítő kijelentése: „soraidból eléggé látom, hogy lelked a’ tűrés’ gyakorlatában még nem fáradt ki.” Uo., 247. 1748 Toldy Bugát Ferenccel együtt indítja meg 1831-ben a korszerű ismeretek népszerűsítésére, az európai orvosi gyakorlat megismertetésére az Orvosi Tár című folyóiratot. Orvos- és természettudományos elkötelezettségéről, a mesmerizmussal kapcsolatos ismereteiről lásd Tóth Orsolya, „Titokszerű kölcsönhatás” = Vörösmarty és a romantika, szerk. Takáts József, Művészetek Háza - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, [2000.] 1749 Dr. Schedel Ferenc, Dr. Hufeland kinyilatkoztatása a’ homoeopathia’ ügyében, Tudományos Gyűjtemény (1830/3.), 60-81. 1750 Uo., 61. 1751 Dr. Zólyomi Lajos, Toldy Ferenc, Stampfel - Eder nyomda, Pozsony-Budapest, 1883. Ebben az időszakban írja meg Physiologia Pulsist (Kilián György, Pest, 1829.) és a két kiadást megért Diaetetica Elemeit (Buda, 1839. és Pest, 1851.) Orvos- és természettudományos elkötelezettségéről lásd Antall József - Kapronczay Károly, Toldy Ferenc, az orvos, Orvostörténeti Közlemények 1979,87-88., 105-116.; Tóth Orsolya a Vörösmarty epikáját
