Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált
12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT 733 a Kölcsey-emlékbeszéd elmondása után Bártfayhoz. „Később, de az ülés’ eloszlása előtt, a szeretetre méltó szónok, másokkal beszélgetve, közelembe is eljutott, ’s nyájasan köszönt. - Egy kérésem van, szólék hozzá. - O, igen szívesen teljesítem úgymond, Szalaynál lesz beszédem’ irata, ha azt parancsolja. - Ezt is örömmel fogadom ’s kérem; de mostani kérelmem az: nyújtsa ide jobbját azon melegen, mellyre az iménti lelkesülés hevíté. - Igen kedves arczczal ’s ragyogó szemekkel szorítá meg kezemet. - Ekkor mondám: »Ma nagy zálogát tévé le a’ nemzet’ színe előtt jövendőjének « ’s újra hévvel ’s erősen szorítá meg jobbomat. Azzal ő is, én is más felé fordultunk. - A’ jó isten tartsa meg, ’s erősítse minden jóban a’ nemzet’ javára, díszére, hogy áldva dicsérje őt minden hazafi kebel, minden jobb ember!”1692 Az örökre való elválás fájdalma és a túláradó öröm egyaránt kiváltják ezt a gesztust. „Bezerédy a’ búcsúzónak nyakába borult. Wesselényi], azt mondá neki: Te követ léssz; elmégy Országgyűlésre; ha ott egy hajszálnyit elmulasztasz a’ mi köny- nyebbségemet, nem miattam, de a’ megsértett közügy miatt törvényes úton eszközölheti, soha sem száll rád az ég’ áldása! [...] - Megrázva, némán állottunk mindnyájan, csak kézszorításait érezve. - Én távolabb állék tőle: de ő engem is megpillanta ’s a’ körűlállók fejei között nyujtá felém jobbját; - sokáig, igen sokáig szorítá oda nyújtott jobbomat - ’s kiment. [...]- Wesselényi], megölelé Benyovszkyt, utána Kelement, legutoljára engem.”1693 A szemek - szinte akaratlan - könnybe borulása mint nyilvános és a jelenlévők számára sem rejtett, sőt jelzés értékű érzelemkitörés a férfiak privilégiuma. „Mit használ az? mondá W[esselényi]; végre csak ugyan el kell válnunk, másként erővel is elvisznek ’s meg- fogá nőm’ kezeit, ’s szemei nedvesen fölcsillámlottak, látván a’ megilletődött asszony’ arczvonaglását ’s könyeit.”1694 A hangtalan férfikönny éppen az elszántság, az önkontroll, az áradó érzelmek megfékezésének jelképe. „Visszajővén itthon találám Szemerét. Kiméivé ’s vigyázva annyit mondék neki, hogy Kölcsey megmaradásához semmi remény nincs, készen kell lennünk elvesztésére. Minek hallására könyűk lepték el szemeit ’s ar- czát, ’s mindég némább lett.”1695 Kossuth ír így Wesselényi becsületbeli fogadalmáról, hogy családjáról gondoskodni fog, ha bebörtönzik: „És eszembe jutott, miként Kegyed egykor szemében férfias könnyel mondá nekem: »Ha megtörténnék, ki fogom a fiúi helyet szüleinél pótolni.«”1696 A hangos sírás, zokogás, a patakzó könnyek a női viselkedés részei, Bártfay leírásában olykor egyszerűen a konvencióknak való megfelelésnek látszanak (gyász), máskor a nyomásgyakorlás eszközének. „Nőmhez a’ fekete asszony (így nevezik a’ gyászban öltözött ’s férje után szüntelen siránkozó Preghierinét) jött látogatóban: [,..]”1697 - „A’ hivatalos irományokat szedém rendbe, midőn Özvfegy]. Gosztonyi Lóri jött szobámba, ki tegnapelőtt érkezvén Pestre Fejérváryval, tegnap Váczra rânduit, ott tanuló fiát látogatni meg, ’s ma tért vissza. Itt sírt, panaszkodott előttem.”1698 Talán a sírás jelzésértékének köszönhető, hogy Kölcsey Antónia nem mer sírni Kölcsey halálhírét és Wesselényi börtönbevonulásának hírét halva, nehogy környezete egzaltáltnak tartsa: „A sokaság nem fog engem érteni, nem fogná tudni ’miért a bánat Ferenc bá1692 1 839. november 24. 1693 1839. február 9. 1694 1839. február 9., 1839. február 9., 1839. április 18., 1839. november 24., 1841. június 3. 1695 1 83 8. augusztus 30. 1696 Kossuth Lajos Levele Wesselényi Miklósnak, 1840. május 14. KLÖM VIL, 624. 1697 1839. október 8. 1698 1839. május 24. - Hasonló még: 1838. május 24., 1838. július 14., 1838. szeptember 5., 1839. szeptember 3., 1839. augusztus 29.
