Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált

726 12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT A prostitúció ebben az időszakban egyértelműen megtűrt jelenség, bár Mária Teré­zia, II. József és I. Ferenc korábban még keményen felléptek ellene,1650 az állam a XIX. század első felében már csak akkor érez késztetést a beavatkozásra, amikor például a ka­tonaság körében fellépő súlyos, tömeges megbetegedések kívánnak intézkedést. A nép­betegségnek számító szifilisz elleni küzdelemben 1840-től kötelezővé teszik Pesten a be­jelentett lányok rendszeres orvosi ellenőrzését. Újságcikkek sürgetik a bordélyrendszer kiépítését, az utcák megtisztítását, s a prostitúciót a katonai rendészet hatáskörébe utalják. „Ami pedig a városban tartózkodó kéjlányokat illeti, ezek időről-időre megvizsgáltatnak és az olyanok, kik bujakórság betegségben lenni tapasztaltainak, a városi nőkórházba orvosoltatás végett küldetnek, miután egészségüket visszanyerték, testileg megbüntettet­ek s így hazájukba visszaküldetnek”1651 - írja Buda városkapitánya a magyar hadi fő­kormányzónak 1841-ben. A „bujasenyv”, a vérbaj a kor fogalmai szerint gyógyíthatatlan betegség volt, még a homeopátia felfogása szerint is.1652 Bártfay ebben a vonatkozásban is gondosan ügyel testi állapotára, feljegyzi, ha fertőzés gyanúja merül fel, homeopátiás sze­rei némelyike is valószínűleg a nemi betegségekből való felgyógyulást szolgálja. ,,E’ meg­jegyzés magamat illet, mert ma ollyat tevék, mit az okosság nem helyeselhet. - De már híában! - Ha kellemetlen következései lesznek, egyedül magamnak kell tulajdonítanom, ámbár való, hogy adott szavam szerint tevém azt, ’s inkább magam szenvedek, mint sem azt megszegjem.”1653 - „Ismét kellemetlenül vevém észre a’ tisztátlanságot. [...] Gyógy­szert vevék be.”1654 Wesselényi naplóiban hasonlóan számos alkalommal jelentkezik az utólagos megbánás: „Megint egy ostobaság és legfeljebb úrfinak megbocsátható botlás; alig szabadulék az aggodalomtól, és ismét okot adék rá.”1655 - „Átkozott felfedezés [...] bizonyos a pokolnak újabb megnyílta.”1656 12. 3. A GONDOSKODÁS MINT FÉRFISZEREP A különböző nőkhöz fűződő, párhuzamos kapcsolatok különös természetességgel, ma­gától értetődően szerveződnek egységbe Bártfay napi bejegyzéseiben. „Egyet-mást végez­vén X menék. P. Jeanette V. Nagyboldog asszony napja. Ma 3 éve a budai hegyek köztt valánk P[aulina], L[éni]. V[örösmarty]. JJozefina], ’s én. Hallgattam misét a’ Ferencziek’ templomában.”1657 Ugyanígy rendszeresen egymásra rakódnak a két lánnyal kapcsolatos bejegyzések. „Egyet-mást végezvén 9 óráig, N[iná].hoz menék ’s nála maradtam 11 utá­nig, kedvem szerint ’s ma volt okom megelégedni. Ismét Pfaulina], levelei átnézésével fog- lalkodám délig. [...] Folytattam PJaulina], leveleit. [...] Azután színházba menénk. Jó 1650 Uo., 10. Az utolsó tiltó állami rendelet 1816-ban született. Ezután helyben szabályozták a prostitúciót, első­sorban népegészségügyi és nem büntetőjogi kereteken belül. 1651 Uo., 115. 1652 Susan P. Conner, Politika, prostitúció és szifilisz a forradalmi Párizsban. 1789-1799= Léderer,/. m., 102-125. - Conner részletesen bemutatja a nemi betegségek diagnosztizálásával kapcsolatos bizonytalanságot, a lehet­séges, sokszor igen drasztikus kezelések változatait, a „gyógyító”, azaz az elkülönítő intézmények működését. 1653 1839. október 12. 1654 1 839. október 18. 1655 1 838. szeptember 16. 1656 1838. április 9-10. - Idézi mindkettőt Priszlinger, I. m., 220. 1657 1839. augusztus 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom