Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált
12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT 721 szóló szövegek mindig a hatalom szempontjait tükrözik, ezek a csoportok - koldusok, bűnözők, elmebetegek - nem hagytak saját nyomot a történelemben, a róluk rögzült kép szükségszerűen torz: a majdnem mindig másod- vagy harmadkézből való »jelentések« és a kortársak előítéletektől hemzsegő tanulmányai hamis képet nyújtanak a prostitúcióról.1617 „[...] A források a hatalom kezében vannak és ezért nagyjából egyformák.”1618 A jelenséget kutatók fontos és alapvető problémákat tisztáztak már: nem létezik „a legősibb mesterség” egységes fogalma, kultúránként, területenként - sokszor városonként is - olyan eltérő az ezt foglalkozásszerűen űzők, az ezzel a megnevezéssel megbélyegzettek, vádoltak, és általában az adott normáktól eltérő, független szexuális gyakorlattal élő nők helyzete, hogy szinte lehetetlen bármilyen általános megközelítés.1619 A szakirodalom kiindulópontja a források elkülönítése: „Három különböző szintű integrálásra váró analízist tudunk itt felsorakoztatni, melyeket azonban szükségképpen mindig össze kell fogni. Az első a prostitúció társadalmi megítélésére vonatkozik; a második a prostitúcióról való véleménynyilvánítás dinamikájára; a harmadik a szabályozás és ellenőrzésre.”1620 Az európai újkori történelemről e tárgyban született írások lenyűgözően pontos és minden bizonnyal olykor meghökkentő adattömegre támaszkodva kísérelnek történeti összefüggéseket teremteni az egyes, szűkebb vizsgálat alá vont szövegek alapján. „.. .a prostitúció nagyon is alapvető értelemben ökonómiai probléma, ahol kínálat egyáltalában való fellépte, valamint fellépésének konkrét modalitásai nem nagyon érthetők és magyarázhatók meg anélkül, hogy ne tanulmányoznánk alaposan a gazdasági, társadalmi demográfiai strukturális viszonyokat és a kereslet/kínálat nyomukban létrejövő egyensúlyi játékát”1621 - vagyis a női munkaerőpiac változásait, a pauperizáció folyamatát, a városiasodást, a családstruktúra változásait. Átfogó magyar szakirodalom nem született még a korszak prostitúciójáról, mikrotörténeti, esettanulmány jellegű írások jelzik a téma felé fordulást.1622 Bizonyos, az egész kontinensen erősödő tendenciák megléte azonban biztosra vehető. Meglehetősen nagyszámú, a vidéki szegénység elől a reményt adó nagyvárosba menekülő, bizonytalan státuszú nő él Pesten és „nyilvánvaló nővé” válásuk elsősorban a megfelelő munkaalkalom hiányának köszönhető.1623 A lehetőségek ténylegesen jóval nagyobbak, 1617 A korabeli prostitúcióhoz kötődő sztereotípiákról az angol publicisztikai- és szépirodalomban, a kialakuló ikonográfiái típusokról lásd Lafferton Emese, A bukott nő a viktoriánius képzeletvilágban, Rubicon 1998/6., 37-43. 1618 Villa Renzo, A prostitúció mint történettudományi probléma, Világtörténet 1982/1., 121. 16,9 Széles válogatást nyújt a témáról az újkori Európában a Léderer Pál szerkesztette cikkgyűjtemény: A nyilvánvaló nők. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet című kötetében. Új Mandátum, Budapest, 1999. 1620 Renzo, 7. m., 123-124. 1621 Léderer Pál, Kik hát ezek... = Uő., I. m„ 23. 1622 Güntner Péter, A soproni prostitúció története (1862-1918), Aetas 1997/1., 49-64; Forrai Judit, A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei = Tanulmányok Budapest múltjából, 27, 1998, Budapest, 93-100; Horváth László, Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez = Archívum 15, szerk. Bán Péter - Csiffáry Gergely, Eger, 1998; A „veszélyes” női szexualitás és a prostitúció-politika című fejezet Gyáni Gábor bevezetőjében: A regulázó gondoskodás = Léderer - Tenczer - Ulicska, I. m., 20-25; Piroslámpás évszázadok, szerk. Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Győr, 1999; Siklóssy László, A régi Budapest erkölcse, s. a. r. Székely András, Corvina, Budapest, 1972; Miklóssy János, A budapesti prostitúció története, Népszava, Budapest, 1989; Tábori Kornél, Az erkölcstelen Budapest, 1908; Szécsényi Mihály, A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon 32-33. (1993) 58-63; Forrai Judit, Kávéházak és kéjnők, Budapesti negyed 12-13. (1996), 110-120; Császtvay Tünde, Éjjeli lepkevadászat - Bordélyvilág a történeti Magyarországon, Osiris, Budapest, 2009. 1623 Mátay Mónika cikke arra figyelmeztet, a 19. századi Debrecenben a „kurvaság” fogalma alig-alig városias, a kifejezés középkori, falusias jellemzőit őrzi. Nem prostituáltat jelöl, hanem túlságosan autonóm viselkedésű, többnyire egyedül élő, önálló keresetű nőt vagy olyan férjes asszonyt, hajadont, aki engedetlen, nagyszájú, feleselő,
