Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
670 9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK és sajátjának érzi.1302 A naplóban szinte egyetlen utalás sincs semmiféle városellenesség- re, Bártfaynak nem hiányzik a kúriák kedélyes világa. Noha Bártfay szenved a portól és a bűztől, kerüli a tömeget és már előre tart a vásárnapoktól, szkeptikusan veszi tudomásul, hogy a gőzhajóra várva kilopják zsebéből a tárcáját - mindezeket a kellemetlenségeket az élet természetes velejáróiként jegyzi föl. A palotakert hátsó része érintkezik a középkori városfal helyén kialakított, keskeny és sötét utcákkal, melyeket Bártfay nap mint nap látott: „A Magyar utca... talán azért nyeré, mintegy kitüntetésül, e díszes nevezetet, mivel az egész Belvárosban nincs utca, mely vele dísztelenségben vetélkedhetnék. Sár, por, szemét, pocsolya, lomrakás, bűzhödt névtelen tömegek és jó ég tudja, hányféle undorság emberi emlékezet óta díszítik ezen utcát, mely amellett még görbe és szűk is.”1303 Viszont ugyanilyen magától értetődőnek tartja a városi lét előnyeit is: a színházat, a társasági életet. Bártfay külföldi könyveket rendel, naprakész információk állnak a rendelkezésére, de nem elhanyagolható az anonimitás sem, azaz például az, hogy a városban titokban keresheti fel a zsúfolt bérházakban élő prostituáltakat.1304 9.3.4. SÉTÁK A BELVÁROSBAN Bártfay szeret sétálni, s akkor is nekiindul, ha nem kell hivatalos ügyeket intéznie. A több órás, zárt térben végzett ülőmunka után napi igényévé vált a városi séta, akár még gázvilágításnál vagy holdfényben is. Szorgalmasan és lelkesen figyeli az 1838-as árvíz után újjáépülő Pestet. Ez a civilizációs büszkeség, a modernitás kultuszának előretörése Bártfay közegében összefonódik és egymásra talál a liberális, nemzeti éthosszal.1305 Gyakran felkeresi a nagy európai múzeumokkal egy időben készülő Nemzeti Múzeum munkálatait, itt maga Pollák Mihály vezeti körbe Bártfayt, aki a Lánchídnak is elkötelezett híve. A hídnak ekkoriban még csak a pilléreit alapozzák. Szívesen köti össze a sétát kellemes baráti társalgással és társadalmi kapcsolatainak ápolásával is. Az utca mint beszélgetési helyszín elég intim számukra, gyakori, hogy a véletlen összetalálkozásokból hosszú páros gyaloglás lesz. „Oda menet Gr[óf], Andrásy György találkozott velünk, sokáig beszélgetve ‘s állongva az angol királynéhoz kisértük, ‘s csak azután fordulhattunk be a’ tigrishez.”1306 1302 Gyáni Gábor könyvének leírása a nagyváros hangulatáról, ahol a hallgatag járókelő kószáló szemlélődővé válik az arctalan tömegben, s a viselet, a viselkedés apró jelzéseire van utalva, hogy tájékozódjon, még minden bizonnyal nem azonos Bártfay városélményével. A naplóban nyomokban jelentkezik az az általa vázolt tendencia, ahogy a járműforgalom egyre inkább elfoglalja az utca egészét vagy a speciális mikroterek - parkok - jelentősége felértékelődik. Gyáni, Az utca..., I. m., 34-35. 1303 Nagy Ignác leírását idézi Siklóssy László, A régi Budapest erkölcse, s. a. r. Székely András, Corvina, Budapest, 1972, 140. 1304 A néhány nő által bérelt lakás, a „kéjnőtanya” a tisztességes polgári bérlakások közé ékelődött. Egy ezzel kapcsolatos félreértésen alapuló anekdotát Kazinczy is feljegyez. Kazinczy Ferenc levele Cserey Miklósnak, 1828. október 6. = Kazinczy Ferencz Levelezése, XX., I. m., 534. - Lásd ehhez Gyáni Gábor leírását a pesti „kevert lakóközösségű bérházakról”, amely más nagyvárosokkal szemben helyi specialitás volt. Gyáni, Az utca..., I. m., 40. 1305 Gyáni, Budapest..., I. m., 89-97. 1306 1841. április 19., 1839. február 20., 1838. augusztus 17.
