Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok

9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 671 Az állandó gyaloglás amúgy persze szükségszerűség is, hisz Bártfayék csak egészen kirívó esetben használják a luxuskiadásnak számító fiákért.1307 Az utca veszélyes üzem­nek számít: mind Bártfayt, mind feleségét éri utcai baleset a napló időszakában. „[...] egy magyar fuvaros majd kicsapá jobb szememet hosszú ostorával, a’ kígyó utczában.”1308 - ..] könnyen érheté nagy veszedelem szegény nőmet: a’ Fejérhajó’ közelében valamelly vigyázatlan gaz kocsis neki hajtott ’s kevésbe mult, hogy össze nem gázolá; öntudat nél­kül emelék föl a’ szegény asszonyt, ’s valamelly közel árusboltban eszméletre hozák. Nem sérült meg, csak bal karját ’s egész bal oldalát megüté ’s egész nap fájlalá.”1309 A városi nyilvános terek és épületek: a köztér, az utca és a középületek - a színházak, a templomok, a parkok, a Duna, a hajóhíd, a temető, a fürdők, a vendéglők és a nyilvá­nosházak - fontos szerepet kapnak a naplóban. Hasonlóképp a félig nyilvános helyek is: a paloták, a magánlakások, a műtermek, az irodák. Talán meglepő, hogy a naplóból hiá­nyoznak az elvágyódás hangjai, Bártfaynak egyáltalán nincs bezártság-élménye a nagy­városi terekben. Egyáltalán nem panaszkodik a városi élet egyformaságáról vagy arról, hogy unná a pesti életet és társaságot. Külföldre se kívánkozik, legalábbis nem ír róla. Pedig Bártfaynak Károlyi György mellett, akinek Párizs a második otthona, s aki - Euró­pa mellett - az ókori építészet elkötelezett rajongójaként - körbeutazta a Közel-Keletet is,1310 bizonyára kialakult képe lehetett a nagyvilág kínálta élményekről. Élvezettel, gyö­nyörűséggel olvassa Lamartine keleti utazásáról szóló beszámolóját, Bártfay ellenőrzi Eduard Jackson, az angol lovász úti számadásait és Szemere Bertalannal útirajzáról be­szélget. Mégis, úgy tűnik, maga az utazás nemigen vonzotta. A napló mindössze két rö­vid utazásáról ad hírt, Füredre és az Alpokaljára indul, de ezekben a feljegyzésekben sincs nyoma, hogy kitörő örömmel fogadná a fürdőéletet vagy nosztalgikusan várná a vidékei életforma szépségeit. Ezeken a kirándulásokon a romantikus és vadregényes természet vonzza és érdekli. De valódi elragadtatást csak a civilizált vidék, a megművelt táj, az emberkéz alkotta szépségek iránt érez. „Gyönyörű völgy; 11 óra előtt Borostyán­kőre fölkapaszkodtunk. Mindenütt szorgalom, ipar.”1311 Akárcsak Károlyi (aki még kis- ázsiai utazása során is így tesz), Bártfay is hasonlóan, szinte a gazda szemével nézi az ismeretlen földeket. Évekkel később, 1847-es, müncheni útja során igazi megrendülés­sel ír az ember alkotta, modern civilizációval való első találkozásáról. A Dunán felfelé haladó gőzhajóról nyíló látványt a csúnya időjárás ellenére is elképesztőnek találja: „De gondolám azt is, hogy az extra Hungáriám non est vita egy óriási hazugság. [...] Minek Vácztól Esztergomig örülünk, azt szakadatlan sorozatban, és sokkal nagyobb mérték­ben találhatni Klostenburgtól kezdve majdnem Linzig, - tehát olly hosszaságban, mint Pestről Bécsig; s ez áll a’ vidék regényességére nézve: hát az emberi kéz, piac, szorgalom olly kiáltó s lélekemelő nyomai mindenütt, de mindenütt! Uram bocsásd bűnömet, majd nem hajlandó vagyok hinni, hogy valami gonosz lélek férkezett belénk, restséggel és vak­sággal vert meg bennünket, ’s nem érdemeljük a termékeny hazát, mellyel a’ gondviselés megáldott. Azonban hagyjuk ezeket, majd felvirrad talán nálunk is.”1312 1307 1 838. augusztus 6. 1308 1 840. június 15. 1309 1 839. március 1. 1310 Gróf Károlyi György naplófeljegyzései. 1833-1836, kiad. Fazekas Rózsa, Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 2002. 1311 1840. augusztus 12. - Hasonló: 1838. szeptember 14. Bártfay László levele Waltherr Lászlóhoz, 1847. augusztus 18., MÓL 1312

Next

/
Oldalképek
Tartalom