Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 669 még a frázisok szintjén sem létezik; keverednek a német kispolgárság, a polgári magyar városlakó, a vidékről bevándorló magyar nemesség, a külföldön élő magyar arisztokrácia, a hivatalnokértelmiség és a zsidó polgárság értékei.1301 Zentai Mária tanulmányának megállapításai különösen fontosak lehetnek a Bárt- fay-napló bejegyzéseinek értékelésekor. Az írás a korszak szépirodalmából kiolvasható, a városiasságra vonatkozó véleményeket gyűjti össze. Elsősorban azért fontos, mert a történetekben megjelenő viszonyokat vizsgálja, másrészt azért, mert példáit az Aurórának a napló idejében játszódó prózai műveiből meríti, ezek a szerzők pedig Bártfay közvetlen környezetének tagjai voltak. Az írás egyik célja a „tágabb értelmű polgárosodás”, a „reformeszmék iránti elköteleződés” és a „városias kötődések” összefüggésének feltárása. Megállapítja, hogy mivel a történetek helyszínének ismertsége igencsak megnöveli a mű vonzerejét, ezért a szerzők szinte alig választják a várost a történetek háttereként. „A vidékről beutazó novellahősök többsége magától értetődő természetességgel használja a város nyújtotta lehetőségeket, de nagyon kevés kivételtől eltekintve a város csak átmeneti hely számukra,” csupán a „világi tapasztalás” helye, ahonnan mindig hazatérnek. „A kívánatosként bemutatott életminták döntő többsége tehát az elbeszélések esetében is a vidéki udvarházhoz kötődik, a hős szempontjából jól végződő történeteknek az elbeszélés befejezésén túli boldog jövője ott bontakozik ki, a főszereplők ott vannak otthon. A városba költözés a [...] novellában is kényszerű, rossz életteret jelent, a hős kudarcát, vereségét.” Nincs kivétel ebben a negatív viszonyulásban: Kisfaludy Károly Tollagi Jónása „az egyetlen, aki magát a várost mint élményt akarja megtapasztalni, jóindulatú várakozás tölti el (»nálunk úgy tartják, a nagyvárosban, aki nem akar is, tanul«). Voltaire huronjának tragikus sorsát elkerüli ugyan, naivitásában komikussá válik, de ennek a komikumnak a görbe tükre kétségessé teszi a város értékfölényét is, mivel az gyanúsan toleránsnak mutatkozik a csalással, a becsapással szemben.” Fáy András elbeszélésnek hőse kategorikusan elítélő véleményt mond: „Hobbes kis világa zsibong itt Pesten kö- rűltem. Itt láthatod: mily hatalmas, mily egyedüli két rúgó toll az emberi társas életben az öröminger és a haszonvágy. Nagyváros a zsibpiaca mindkettőnek; örömet és hasznot kapkodni el egymás elől, ez itt az élet problémája; de a nyájas és udvarias míveltség mily csinos leplet bir vetni erre! Más zsebéből a magáéba varázsolni át a kincset, köz törekvés itten, de a törvény kezessége s üledék korláti, bátor ótalmat s békés nyugalmat biztosítanak a birtokosra nézve. Ama két inger embertömegeket hullámoztat szüntelen Pestnek utczáin, örök zsurlódást hoz elő köztök, és tehetségeket ébresztve, szüli az életkönnyítő mesterségeket. [...] Nekünk a természet nyújtja ártatlan örömeinket, ti pénzen vásároljátok azokat (...) Elöli városon ezeket az önzés, miszerint ott kiki csak önszemélykéje örömeire zsugorgat, s zajgó nép közt is önmaga világa magának. Haszonvágy nálatok a barátság mérszere, s külkörülmények határoznak menyekzést. Minden nagy város zsibpiaca az emberi gyöngeségeknek (...) az ember körülményei többek, mint az ember maga; hol a pénz erénynek bélyegét nyomja sok vétkekre (...) a míveltség csak fény vesztő színfesték a rossz épületen.” Bártfay naplójában a nagyvárosi lét itt felsorolt jelenségei, viszonyai egyértelműen jelen vannak, azonban egészen másképp értékeli azokat. Magától értetően kezeli a kellemetlenségeket, és nem bosszantja az emberi környezet: a nyüzsgő belvárost otthonosnak 1301 Gyáni Gábor, Budapest túl jón és rosszon, Beszélő 2005. március-április, 89-97.
