Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok

668 9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK többé-kevésbé sikeresen - a pesti viszonyokra. Zentai Mária tanulmánya, A város sze­repe a kora reformkori irodalomban pedig már bevezetőjében is felrajzol egy fejlődési sort arról, hogyan válik személyében is „városi lakossá” a magyar irodalom. „Az irodal­mi élet szempontjából ez az a periódus, amikor a magyar irodalom a vidéki udvarhá­zakból Pestre költözik. 1810 körül a tipikus írói életforma Kazinczyé (de említhetnénk Berzsenyit vagy Kisfaludy Sándort is): az év nagy részét birtokán tölti, gazdálkodik, ügyeit intézni, a megyei közéletben részt venni a közeli városokba utazik, ritkán nagyobb útra (Pest, Bécs) is vállalkozik. Az 1840-es években a tipikus írói életforma Pesthez, a tu­domány és a kultúra időközben létrejött intézményeihez, illetve a lapokhoz, a szerkesz­tőségekhez kötődik, mint Vörösmarty, Bajza, Toldy, Petőfi élete. A hangsúlyváltás az 1820-as években történik: elsősorban Kisfaludy Károly és az Auróra vonzásának köszön­hetően az évtized végére azok a fiatal irodalmárok telepednek le Pesten, akik a következő két évtized meghatározó egyéniségei lesznek. Nyomukban jönnek a többiek, a későbbi nemzedék, amelynek tagjai számára már magától értetődő (bár egyénenként természe­tesen nagyon változatos módokon megvalósuló) pályaelem a Pestre költözés. Hasonló­képpen, a helikoni ünnepségek még kötődhettek Keszthelyhez, az viszont már föl sem merül, hogy a Magyar Tudós Társaság vagy később a Kisfaludy Társaság máshol működ­hetne, mint Pesten.”1298 9.3.3. VÉLEMÉNYEK A NAGYVÁROSRÓL A SAJTÓBAN ÉS AZ IRODALOMBAN A palotán kívüli világ, az utca és a közterek a napló fontos helyszínei. A várostörténeti kutatások hangsúlyozzák Pest fejlődésében a harmincas évek fontosságát. Ebben az év­tizedben ugyanis csaknem megkétszereződik a főváros népessége, a lélekszám növeke­dése az 1830-as évek második felében 76%-os és meghaladja a küszöbértéknek számító százezres lélekszámot.1299 Pest ekkor válik megkérdőjelezhetetlenül az ország gazdasági- pénzügyi-igazgatási-oktatási-kulturális centrumává.1300 Nehezebben megválaszolható kérdés, mit jelentett ez a változás az életminőség szem­pontjából. A korszak napi sajtója időről időre rámutat a robbanásszerű városiasodás hát­rányaira, az életviszonyok romlására, a bűnözés növekedésére, az egészségtelen, szűkös lakásviszonyok következményeire, a lakosság gyarapodását követni nem képes szociális gondoskodás hiányosságaira. Széchenyi Pesti por és sár című röpirata még kiábrándító képet fest a rendezetlen közterekről, a homoktengerben álló fényes palotákról, a kövezet­len, girbe-gurba, mocskos utcákról. A negyvenes években ide látogató vidékieket ugyan­akkor a civilizáció másutt nem ismert gazdagsága fogadja: mintegy negyven kávéház, nívós vendégfogadók, fürdők, a belváros tereinek az európai nagyvárosok kínálatával vetekedő üzletei, közvilágítás, omnibuszjárat és a bérkocsik sokasága, gyertya- majd lám­pafényben úszó színházak, báltermek, az olvasó-, játék-, biliárd- és társalgószobát kíná­ló Casino. A „város egyöntetű mentális rendje”, az életstílusok homogenizációja ekkor 1298 Zentai Mária, A város szerepe a kora reformkori magyar irodalomban, ItK 1999/3-4, 335-344. 1299 Bácskai Vera, Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években = Pest-budai árvíz 1838, szerk. Faragó Tamás, FSZEK - Budapest Főváros Levéltára - BTM - Magyar Vízügyi Múzeum, Budapest, 1988, 197-242. 1300 Pest fejlődéséről lásd Csorba, 1. m., 62-105; Bácskai Vera, Városok Magyarországon az iparosodás előtt, Osiris, Budapest, 2002, 123-162. (Polgárok és városlakók. A városi társadalom a reformkorban című fejezet.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom