Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 665 család ad a felköszöntöttnek, s kizárólag személyes apróságokat: a férfiaknak nyakrava- lót, kesztyűt, mellényt, inget, saját kezűleg hímzett párnát, dohányzacskót, cigarettatárcát, szipkát, kézitükröt, papírnyomót vagy tolltartót. A nőknek többnyire ékszert vagy ruhára való pénzt. Korántsem véletlen, hogy elsősorban testen viselhető vagy valamiféle testi funkcióhoz kötődő ajándékokat adnak. Az érintés az emlékezés kiváltója - e tárgyak révén az ajándékozó-ajándékozott testi valója szinte találkozik, ha a valóságban távol is kerülnek egymástól. Nemesfém és drágakő gombokat, fülbevalókat, karkötőket Bárt- fay a vele szoros kapcsolatban álló fiatal nőknek ad. Az ajándékok funkciója a múlandó testi szépség kiemelése. Tartós és nemes anyaguk pedig a viselőjét túlélő, a vonzalom el nem múló, örök jellegére emlékeztet. A biedermeier emlékezéskultuszának kiváló példái a hajból készült ékszerek, erre is akad példa a naplóban. „Betértem Vagon hajkötőhöz ’s átvettem tőle a’ Jozjefina], számára (Octob. 24-re) készitett gyűrűt. Fizettem érte 9 ftot.”1285 A szövegből kiderül, hogy a korabeli Pesten külön mesteremberek - hajkötők, hajszövők - szakosodtak ezek készítésére. A haj „testünk egyik legfinomabb és legtartósabb anyaga, mely éppúgy túlél bennünket, mint a szeretet”1286 - ennek a gondolatnak gazdag szimbolikáját sokféleképpen használták a korban. A levágott tincs, bár viselője az idő múlásával megőszült vagy elvesztette a haját, rendkívül érzékletesen őrzi az egykori pillanatot. A test egy részének odaajándékozása, annak megőrzése kiemeli ezt az aktust a jelenből, a hétköznapiságból. „Nőm rimánkodni kezdett, maradjon még nálunk. - Mit használ az? mondá Wesselényi]; végre csak ugyan el kell válnunk, másként erővel is elvisznek; ’s megfogá nőm’ kezeit, ’s szemei nedvesen fölcsillámlottak, látván a’ megilletődött asszony’ arczvonaglását ’s könyeit. Ekkor kéré nőm, engedjen neki hajából vághatni. Wesselényi], lehajtá fejét ’s odatartá. Ha csak ugyan meglátjuk még egymást, akkor hihetőn ősz hajam lesz.”1287 A korszak másik fontos ajándéktárgya a préselt virág vagy növény. Ezek az idő és a tér egy meghatározott pontját kötik össze az ajándékozóval és a megajándékozottal, mivel egy levelet, egy virágot mindig valaki számára, valakire gondolva szakítanak le, s ezek az emléktárgyak a távolság és a múló idő a jelen legyőzésére szólítanak fel. így férfiak virágszirmokat rejtenek tárcájukba, hogy szeretteiknek, barátaiknak tanúskodjanak hiányukról, szeretetükről vagy épp gyászukról. A múlandó, hervadó virágok örökre szóló megőrzése azt jelképezi, hogy a leszakításukkor érzett érzések örökké tartanak majd - például egyszerű és közérthető paradoxon, hogy a sírról leszakított virágban a test más formában él tovább.1288 nagyobb hangsúlyt ad, s ezért kötődik az emlékezés, a személyes ünnepek alkalmaihoz. Ehhez lásd Zolnai Béla, A magyar biedermeier, Franklin, Budapest, 1940; Wéber Antal, A biedermeier jelenségről, ItK 1989, 34-47; Fried István, Szempontok a „biedermeier”fogalmának értelmezéséhez, Helikon 1991/1-2,139-170. 1285 1 838. október 21. 1286 Marcia Pointon, „Ezeket a töredékeket gyűjtöttem romlásom ellen” = Az idő története, szerk. Kristen Lippin- cott, ford. Soproni András, Dívay Alica, Bódis Helga, Perfekt, Budapest, 2002, 200. 1287 1839. február 9. - Kossuth írja a börtönből anyjának: „Hajamból küldjék? Ugyan minek? Nem kell nekem vendéghaj, s ha kellene, színében nem igen scrupulosuskodnánk; elég ha barnának mondjuk, sötétebb, világosabb az mindegy.” Kossuth Lajos iratai..., I. m., 410. 1838. július 23., 1838. július 24., 1838. július 31., 1838. május 2., 1839. augusztus 25. 1288
