Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
666 9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 9.3. Nyilvános és magánterek A napló legtöbb jelenete Bártfayék otthonában játszódik. A lakás már nem a külső Üllői úti, földszintes majorságában található,1289 amelynek kertje is volt, mert azt az 1838-as árvíz - mint a napló drámai feljegyzéseiben végigkövethetjük - teljesen elsodorta. Az árvízben Bártfayék csaknem minden ingóságukat elvesztik, s végleges otthonukat az év tavaszán a belvárosi Károlyi-palota oldalszárnyában alakítják ki. A palota egyébként éppen a napló időszakában készült el: 1837-ben a grófi lakosztály és a könyvtárterem, 1839-1840-ben a díszterem és a szalonok. Az ünnepélyes palotaavatót egy évvel később tartják. Bártfay gyakran kalauzolja végig ismerőseit az újszerű, látványosságként is szolgáló, fényűző épületben. A napló szerint a Bártfay-lakás és a Károlyi-palota használatára egyfajta nyitottság jellemző: vagyis a köztér és a magántér közötti átmenetet jelenít meg a palota. Alig-alig van ugyanis olyan helyiség, amit szigorúan privátszférának lehetne nevezni - talán a házastársak hálószobája lehetett az. A „saját” lakás jelentősen eltér mai fogalmainktól, ha nem is a birtoklás, de a használat értelmében mindenképpen.1290 A látogatók fogadása bárhol történhet - akárcsak Károlyi Györgynél ha kell az ebédlőben, a reggelizés közben vagy a dolgozószobában, sőt még öltözködés közben is megtárgyalják a sürgős teendőket. Bártfay munkaszobája sem nyugodt magántér, időről-időre kénytelen bezárkózni, hogy dolgaival időre végezzen. 9.3.1. A VÁROSI TÉR A TÖRTÉNETÍRÁSBAN A napló műfaja különösen alkalmas lehet az életkeretek legnehezebben megfogható struktúráinak, az idő és a tér érzékelésének vizsgálatára.1291 A történettudomány számára kiemelt jelentősége van a mesterséges, épített terekről és a városokról mint az emberi kapcsolatok kereteit kijelölő és meghatározó jelenségről szóló reflexióknak. Jóval a mik- rotörténet módszereinek felbukkanása előtt, 1966-ban Vörös Károly a város - mely az együtt élő emberek közössége - lakosságának és egyszersmind az azt formáló, történetileg kialakult épületegyüttesek működésének leírását tűzi ki célul, amikor a történelem hétköznapi cselekvőinek naplóit publikálja.1292 1289 Az ún. külső major, az Üllői út 17., az Erkel utca (a régi Hárompipa utca) sarkának kétemeletes bérháza a ko- rai pesti klasszicizmus egyik szép emléke. 1806-ban vette meg gróf Károlyi József özvegye a mai Köztelek utca sarkán álló tágas majorházat a hozzá tartozó szép kerttel, amely elnyúlt a Hárompipa utcáig. Mivel Pesten volt a család birtokainak igazgatósága, az özvegy halála után gyermekeinek gyámja 1814-1815-ben a telek másik sarkában emeletes házat építtetett Pollack Mihállyal, a Nemzeti Múzeum alkotójával a központi tisztviselők lakásául és a családi levéltár elhelyezésére. Bártfay László ide költözött 1822-ben. 1290 Bártfayék „üllői úti szalonja”, a külső major sosem volt az övék, hanem természetesen Károlyi-tulajdon, vagyis szolgálati lakás. Az egyedi, személyre szabott kialakítás, a használat tartóssága és jellege mégis hasonlóvá tették a valódi tulajdonhoz. 1291 A történeti tér, a történeti földrajz különböző megközelítéseiről lásd Tér és történelem, szerk. Benda Gyula - Szekeres András, L ’Harmattan, Budapest, 2002. 1292 „Mert célunk e szövegek közzétételével nem csupán az volt, hogy általuk a város életében egy fél évszázad alatt bekövetkezett, adatszerűén, tényszerűen lerögzíthető változásokat érzékeltessük, vagy hogy e fejlődésre vonatkozó ismereteinket adatszerűén tovább bővítsük. [...] Azt igyekszünk saját szavaikkal bemutatni: hogyan éltek ezek az emberek a város képekről vagy leírásokból különben jól ismert díszletei között: életükre hogyan és milyen elemeivel hatott a város: mit tett hozzá újat és városiast - és ezt ők hogyan fogadták, hogyan tudtak
