Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 8. Bártfay kapcsolatrendszere
8. BÁRTFAY KAPCSOLATRENDSZERE 649 neked sem lesz okod bánni, hogy szép és hasznos célját elősegíted.”1194 Apró meglepetéseket, ruhát, képeskönyveket küld unokaöccsének, Kálmánnak. Egy bonyolult, Kölcsey Ádám által kötött bérleti szerződésen alapuló kártérítési perben ad jogi tanácsot, sőt gyakorlati segítséget is Kölcseynek, mely jobbnak és hatékonyabbnak bizonyul, mint Vitkovics Mihályé, aki egyébként Kölcsey peres ügyeit vitte Pesten.1195 Kölcsey Bártfay segítségére számít a Károlyi grófok birtokában lévő Istvándi kölcsönbérleti szerződésének előremozdításában is. Talán senkivel se vált olyan könnyed hangú leveleket, mint Bártfayval, „az én szeretve tisztelt barátom”-mal,1196 akit szívesen látna Csekén is. „Adieu édes Lacim, feleségecskéd kezeit csókolom! Levelet gyorsan!”1197 - „De mondd el, mikor jöttök már egyszer úgy Károlba, hogy ezer bajtól elfoglalva, széjjelszórva és röpítve ne legyetek? Hogy a társaságotokat élni kívánó, benneteket csak egypár nyugalmas napig bírhasson? Mily öröm volna, s lenne reám, s enyéimre nézve, ha téged Csekén ölelhettünk volna, vagy még ölelhetnénk? Ha saját szemeiddel láthattad volna a magyar fiút lengyel posztójában, s a képeskönyvek előtt, mik oly mohó örömmel fogadtattak? Te, a házad, s a kedves pécelieké ezerszer vagytok nálunk említve, s örömkifakadozások közt. De te szeretnél, édes Lacim, úgy írod, háznépestől lenni Csekén; s képzelted-e, midőn ezt írád, mily fájdalmat s örömet gerjesztél keblemben? Örömet a gondolatért, melyet előre éldellettem; fájdalmat az utána vetett kétségért. Nincs szebb öröm, mint midőn olyanok élhetnek egymással, kik egymást szeretik s becsülik.”1198 Barátságukban egy harmadik fél is megjelenik, közös barátjuk, a különc Szemere Pál.1199 Szemere „nehéz ember”; számos irodalmi pörbe keveredett, esztétikai ismeretei szerteágazóak, de szerkesztőként rendre kudarcot vallott és szerzőként nehezen és ritkán ír, fordít.1200 Bártfay Szemere kritikusi működésének két fontos momentumát is megörökíti.1201 Kazinczy Gábor véleménye szerint Szemere írói meddőségének oka a tökéletesség iránti vágy lehetett. Életének eredménytelenségét a vele szemben táplált túlzott várakozás okozta, s ez vezetett a „bevégzetlen épület”-hez, ahogy Petőfi írta róla. Hiába dolgozott fáradhatatlanul, mégsem készült el szinte soha semmivel. Nagy műveltség, de szerény összpontosítás jellemezte, talán emiatt is van, hogy a naplóban emlegetett művei sem azonosíthatóak.1202 1194 Bártfay László levele Kölcsey Ferencnek, 1830. december 25. = Uo., 111. 1195 Uo., 476,649. 1196 Kölcsey Ferenc levele Toldy Ferencnek, 1827. szeptember 27., Uo., 101. 1197 Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1830. december 15. = Uo., 110. 1198 Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1831. április 9. = Uo., 114. - Bártfay hasonló tónusú levele: 1831. március 16. = Uo., 113-114. - Közeli barátságukra lásd még: Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak. 1837. április 25. = Uo., 248; Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1837. április 25. = Uo., 248; Bártfay László levele Kölcsey Ferencnek. 1837. május 7. = Uo., 253. Ebben a levélben tudósítja Kölcseyt Kossuth elfogatásáról. - Megjelent a Vasárnapi Újság 1870. 2. számában. 1199 Erről: 1838. december 29. 1200 A napló két drámafordításáról emlékezik meg: Th. Körner (1791-1813) - Szemere Pál, Zrínyi (Az eredeti bemutatója: Bécs, 1812.) - „Zrínyit adák de roszúl.” 1840. február 24. A. H. J. Mélesville - H. Leroux - Szemere Pál, A párisi adós. - Vörösmarty bírálata szerint: „E’ rég nem látott élénk kis vígjátékot örömmel láttuk a színpadon.” 221. - „A’ Szemere által még 837ben fordított »Párisi adós« czimű vígjátékot adák, jól s tetszésre.” 1839. december 10. 1201 1840. november 3. 1202 1 8 39. október 1. Szemere, Szemere Pál..., I. m. (II, 325.) alapján a Bártfay-napló időszakában keletkezett vagy utána megjelentetett müvek között nincsen ilyen témájú. Ahogy a szerkesztő írja: „széptani dolgozati közül mint Szemerének csaknem valamennyi ki nem adott dolgozata, melyeket vagy elszórt, vagy elajándékozott, kikölcsönzött stb. nem törődvén, ha egyszer megkészültek, továbbra is velők; sőt, ha ki nem elégítették, nem ritkán megsemmisítvén azokat.” - Esetleg a II. kötetben a Széptani bírálatok IV. Széptani ötletek eszmélkedések néhány gondolat az eposzról című írásról lehet szó. Uo., 178.
