Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 6. Az 1839/40-es országgyűléstől a Kelet Népe-vitáig (1839. június - 1841. december)
6. AZ 1839/40 ES ORSZÁGGYŰLÉSTŐL A KELET NÉPEVITÁIG... 589 a’ Főherczeg Nádor tévé föl, meg pedig olly kemény kifejezésekkel, hogy azt Bécsben a szerint, a’ mint oda terjesztetett, expedialni jónak nem találák.”726 Július 11-én a két tábla közös ülésén - mintegy válaszképpen a történtekre - dorgáló királyi leiratot olvastak fel, amely megrótta az Alsótáblát a bírák elleni kirohanások miatt. A rendek 15-én ünnepélyesen óvást adtak be a leirat ellen, hivatkozva arra, hogy a törvényhozás egyik oldala nem intheti meg a másikat, hiszen az országgyűlés független jogállású.727 A leirat nyomtatott változatát három nap múlva kapja meg Bártfay.728 Az országgyűlésen közben egyre fogy az ellenzék tábora. A mérsékeltebb, óvatosabb követek közül sokan átállnak, egyik részük a megye utasítása, másik részük az egyéni ambícióik miatt. Deáknak már csak a legnagyobb nehézségekkel sikerült elfogadtatnia, hogy július 23-án az országos ülésen elutasító határozat szülessen a személynök érveivel szemben. A Főrendi Tábla 24-én végül elveti az Alsótáblának azt a felirati javaslatát, hogy Ráday Gedeon követválasztási ügye az uralkodó elé kerülhessen, noha Batthyány kemény fellépéssel, Széchenyi pedig taktikusabban szólal fel a felirat továbbküldése mellett.729 Július 28-án újabb királyi leirat érkezik, amely ismét sürgeti az Alsótáblát, hogy fogjon végre hozzá a királyi leiratok tárgyalásához, de egyben leszögezi, hogy a törvényes jogaikban nem kívánja korlátozni a megyéket.730 A kormányzat és az ellenzék között folyó, nehezen áttekinthető küzdelemben azoknak a megyei politikusoknak a megválasztása a legnagyobb jelentőségű, akik ellenzéki követutasítással érkeznek Pozsonyba; számuk az országgyűlés kezdete óta folyamatosan ingadozik. A helyi győzelmeket nagy ünneplés követi Pesten.731 Augusztus 10-én az országos ülésen az ellenzék késznek mutatkozik a tárgyalásra. Valós szándékuk azonban a halogatás. Azt várják, hogy Ráday és Wesselényi ügyében olyan kedvező követutasítások érkezzenek, amelyek alapján csak a sérelmi ügyek jogorvoslata után tárgyalnának a kormányzatnak olyannyira fontos újoncozás kérdéséről. Augusztus 13-án a főrendiházi ülésen azonban az Alsóház puhatolódzó feliratát azzal vetik el, hogy nem hajlandók olyan ügyhöz csatlakozni, amiről még nem tárgyaltak.732 A kompromisszumos megoldás sikeréért Széchenyi, majd József nádor tesznek a legtöbbet. Deákék733 folyamatos tárgyalásokkal igyekeznek szavazattöbbséget elérni, de az ellenzék tartalékai végül elfogynak, s Ráday Gedeon szeptember 12-én mégis lemondásra kényszerült. „Keserű fájdalom tölté el kebleinket, s a nemzetben igen súlyos s szorongató aggodalom támadott” - írja Deák, mert a főrendek „hideg részvétlenséggel” dobják vissza többedszerre a sérelmek ügyében készült alsótáblai üzeneteket. Egyszerre van szükség 726 1 839. július 12. 727 Erdmann, Országgyűlési..., I. m., 69. 728 Erdmann, A Ráday-ügy..., I. m., 69-70; Uő., Deák..., I. m., 56. - 1839. július 14. 729 Erdmann, Országgyűlési..., I. m., 70. - 1839. július 27. 730 Uo. 731 1839. augusztus 8. 732 1839. augusztus 13. 733 „Vármegye gyűlése lévén, oda menék ’s csak félkettőkor jövék haza. Délután félnégykor Szemeréhez tértem be, ki Deák Ferencz’ legutolsó beszédét olvasá el, mellyet az orsz[ág].gyülési Főrendek’ 5id viszonüzenetére mondott a’ ker[ületi]. ülésben. Nagyon jeles az; sok gyönyörűséggel hallgatám.” - 1839. augusztus 27. Mivel Bártfay maga is gyakorló beszédíró volt, bizonyára jól érzékelte a szöveg elfojtott, erős indulatait, valamint Deáknak a nyomasztó körülményekkel dacoló hitét, a mondandó emelkedettségét.
