Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 6. Az 1839/40-es országgyűléstől a Kelet Népe-vitáig (1839. június - 1841. december)

590 6. AZ 1839/40-ES ORSZÁGGYŰLÉSTŐL A KELET NÉPEVITÁIG... „közelítésre”, értelmes kompromisszumokra és rendíthetetlenségre. Nem szabad meg­ijedni, bár „tanácskozásaink folyvást ostromi állapotban vannak..és „... én félek, sőt erősen hiszem, hogy gátló rendeletek alatt más, keményebb, nagyon is anyagi, nagyon is kényszerítő eszközöket értett a kormány.” A beszéd vége határozottan figyelmezteti a főrendi házat: vigyázat, a bizalmat „egy-két vigasztaló szó helyre nem állítja, ehhez idő kell, és tettek, nyíltszivűség és szeretet és türedelem.” Majd a szélesebb közönséghez fordul, joggal bízva abban, hogy sokakhoz eljut a liberális reformértelmiség credója: „...Európa csak alig tudja létezésünket [...] Ausztria termékeny, de míveletlen kolóniá­jának tekint a külföld. Jelenünk nem fényes, s nem annyira boldogító, hogy e részben más nemzetekkel vetélkedhetnénk. S jövendőnk Isten kezében vagyon, de hogy fényes kilátásokat ígérne, azt elhinni csakugyan optimizmus kell... És mégis van az embernek kebelében egy tiszta forró érzés, mely mindezen segítségek nélkül buzgón ragaszko­dik a hazához, s nem tartom jó embernek, nem tartom magyarnak, ki e szegény, ki e nyomorult szegény, szenvedő hazát jobban nem szereti, mint akármely fényes országát Európának.”734 Bártfay és Szemere közösen olvassák ezt a beszédet. „[...] sok gyönyörű­séggel hallgatám.” Az Alsótáblán ekkorra már nincs többsége annak a javaslatnak, hogy a szólássza­badságot elsődleges sérelemként csatolják a felirathoz. A többség békét akar, ami tük­rözi a megyékben kialakult közhangulatot is.735 6.I.4. KÖVETVÁLASZTÁS 1839 ŐSZÉN Bártfay naplójában érzékletes jelenetezéssel, kritikus hangon ír azokról a követválasz­tási „komédiákról”, amelyeknek közvetlen szemtanúja lehetett: tolongás, lárma, hangza­var, közönséges kifejezések, tettlegesség, becsületsértő vádaskodások, szavazatvásárlás jellemzi a Pest megyei közgyűléseket.736 A ránk maradt beszédek szenvedélyes pátosza és Bártfay gyakorlatias beszámolói a reformkori politikai küzdelmek más és más oldalaira világítanak rá.737 A lemondott Ráday Gedeon helyére Pest megye szeptember 24-én választott köve­tet. Eredetileg az ellenzéki Nyáry Pált és Bezerédj Istvánt emlegetik esélyesként. Végül Dubraviczky Simont738 választották meg,739 akit így jellemeznek egy titkosrendőrségi jelentésben: negyvenéves, evangélikus, tehetséges, jó szónok, de nem művelt, „übrigens ohne Vermögen, und im Rufe eines gutmütigen aber unbeständigen mehr konstitutio­nellen Charakters”.740 Az ügyvéd Dubraviczky már korábban is követ volt az 1830-as, az 1832/36-os országgyűlésen. Az ő javaslata a nemesség anyagi áldozatából felállítandó 734 Deák Ferenc, Országgyűlési beszéd a sérelmek orvoslásának elsőségéről, Pozsony, 1839. augusztus 14. = Deák Ferenc, Válogatott politikai írások és beszédek, I., s. a. r. Molnár András, Osiris, Budapest, 2001, 210-221. 735 Erdmann, Országgyűlési..., I. m., 70-77. - 1839. augusztus 28. 736 1 839. szeptember 24., 1839. november 12. 737 1839. november 12. 738 Dubraviczky Simon (1791-1849) 1845-től a Helytartótanács tanácsosa, 1848-ban az Igazságügyminisztérium osztályfőnöke, 1849 elején a Windischgrátz által felállított ideiglenes központi közigazgatási kormányszerv közoktatási osztályát vezeti. Lásd Benkő Imre, A Dubraviczai Dubraviczky-család története, II., Budapest, 1914,17-21. 739 Erdmann, Országgyűlési..., I. m., 76. 740 Völgyesi, Pest megye..., I. m., 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom