Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
554 4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN úgy tűnik fel nekünk, mint tökéletesedésünk örök akadályai s bántóan nevetséges kicsiségek. Az embertársainkhoz való igaz viszonylatunk tisztán áll ilyenkor előttünk. A mágnás, a nemes emberré lesz, s ez az egyedüli lépés, melyet tennünk kell, hogy állatok ne maradjunk.”505 Bártfay egyaránt kapott és adott utasításokat. Ó irányítja a birtokok és a grófi háztartás hatalmas gépezetét. Önmaga hatáskörét pontosan behatárolja, s nem avatkozik olyan ügyekbe, amit a hierarchia alsóbb szintjein állók is megoldhatnak, el- dönthetnek. A hosszú szolgálati idő alatt megtanulta, hogy kiben bízhat és hogy ki mire használható. Károlyi értékeli titkára tökéletes megbízhatóságát és becsüli őt sokoldalú műveltségéért. Bártfay magánfeljegyzései bizonyítják, hogy ő szintúgy elismeri Károlyi György gróf személyes kvalitásait, s tisztelete nem csupán grófi címének vagy a munkaadó felettesnek szól: a tevékeny, birtokaiért, vagyonáért, családjáért felelősséget érző, művelt és igényes, áldozatkész embert látja benne.506 4.3.1. Munkakapcsolat, hatáskörök, AZ ALKALMAZOTTAK SZEMÉLYI ÜGYEI Kettejük viszonyának legfontosabb része a közös feladat, azaz a mind célszerűbb birtokigazgatás. Bártfay feladatvégzésének legalábbis ez a fő mozgatórugója. Motivációja hasonló a többi, hosszú időn át alkalmazásban álló vezető tisztviselőével: nem csupán a fizetés megszolgálásáért dolgozik. Fontosabb ennél a „cég” iránti hűség, a kenyéradó gazda iránti elkötelezettség. Ennek bizonyítéka az is, hogy sokszor több generáción keresztül, élethossziglan ugyanannál a munkaadónál - felváltva, más-más helyen és munkakörben - dolgoznak testvérek, távoli és közeli rokonok vagy családtagok. A Károlyiuradalmak alkalmazottai egy nagy, együttesen mozduló szervezet részei. A birtok működtetése és a haszon növelése közös érdekük. Valószínűleg ezt tükrözi Bártfay intézkedő leveleiben a többes szám: „Nincs e valamiben baj és felakadás? [...] Van e még pénzetek? Gazdálkodjatok a kevéssel mint lehet: mert Septbr közepéig a gyapjú váltókból 505 A teljes idézet: „[1822. szeptember] 23-án. Tehát egy éve már, hogy szülőföldemet, édes jó anyámat s szeretteim sírját elhagyám. Mily végtelenül sokat éltem ez aránylag rövid idő alatt, némely előző, komoran elvegetált évhez hasonlítva. Sok mindent élvezék, de vajon jobb és okosabb lettem-e? E kérdésre, azt hiszem, nyugodtam adhatom az igenlő választ. Azonban azt hiszem, hogy ez út alatt nem vala számomra hasznosabb tapasztalat s becsülhetetlenebb előny annál, minthogy hét hónapig élék anélkül, hogy valakinek is parancsolhattam volna. így, egészen saját magára, saját erejére támaszkodva tanulja meg az ember az erőt igazán becsülni és használni. Minden szeszély, makacsság s a dolgoknak helytelen ítélete, melyek előzőleg, alantasoktól állandóan körülvéve, gyakran bámultattak, többnyire követtettek és mindig törettek - így élve úgy tűnik fel nekünk, mint tökéletesedésünk örök akadályai s bántóan nevetséges kicsiségek. Az embertársainkhoz való igaz viszonylatunk tisztán áll ilyenkor előttünk. A mágnás, a nemes emberré lesz, s ez az egyedüli lépés, melyet tennünk kell, hogy állatok ne maradjunk. S a méltó önérzet nem ismert erőket ébreszt fel bennünk, s mélyen elfátyolozott nézeteket nyit meg előttünk.” Széchenyi István - Wesselényi Miklós, Feleselő naplók. Egy barátságkezdetei, s. a. r. Maller Sándor, Helikon, Budapest, 2004,235. 506 A kritikus pillanatokban is töretlenül mellette áll, s a gróf tulajdonát, ha lehet, még nagyobb gonddal védi, mint saját vagyonát. - Tóth Lőrinc, hétszemélynök, maga meséli el Ágostonnak, hogy Bártfay saját értékes kéziratait, képeit veszni hagyva az árvízkor saját kezűleg mentette, csomagolta össze az akkori lakóhelyén, a külső majorban lévő Károlyi-levéltárat. Ágoston, I. m., 162. - Wesselényi naplója az ellenpéldát jegyzi fel, mi történt Bártfayék menekülése után: „Waltherr, a Károlyiék levéltárnoka, a levéltárért sopánkodott, mely roskadó szállásán maradt; tanácsomra 40 frt pénzért fogadott egy ladikot, mely azon rövid utat 3-szór megtegye. Az írások felrakására nem tudtunk a Károlyi sok drága kenyérevői közül senkit kapni s mikor idegenek által felrakva a ladik megérkezett, emberei czigárójukat sziva veszteg nézték s midőn reájok kiálltottam, beljebb vonultak és tovább dohányoztak.” Jenei, I. m., 193.
