Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
538 4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN erény, józan szabadság, közboldogság, nevelés, a jóra való buzdítás szükségessége.397 Mindezek jelen vannak a naplóban is, de természetesen nem általánosságban, hanem egy-egy adott szituációhoz kötve, a bejegyző személyiségjegyeitől erősen függő hangsúlyeltolódásokkal. Bártfay legerőteljesebben hangoztatott erkölcsi követelménye a közszereplés világában is a józanság, az indulatmentesség és a méltányosságra való törekvés. Az az elképzelése, hogy csak a higgadt mérséklet, a haladás kérdéseinek békés, nyugodt, alapos megvitatása szül a helyzetnek megfelelő, jó döntéseket. Határozottabb, konkrétabb kontúrokat ez a vélemény 1841-ben, a Pesti Hírlap-Kelet JVépe-vitában kap.398 Álláspontja ekkor a legtöbb pontban Széchenyiével azonosítható. Elutasítja a kossuthi szenvedélyességet, az „izgatás” minden formáját. Széchenyi röpiratában a Pesti Hírlap politikai publicisztikájának hangnemét ostorozó mondatot akár Bártfay is írhatta volna: „.. .a képzelet és gerjedelmek fegyverével dolgozik s nem hideg számokkal, vagyis mint a közéletben a bevett szójárás szerint mondani szokták: a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna.”399 De ugyanilyen hevesen támadja Bártfay a rideg haszonelvűséget, a politikai megvá- sárolhatóságot, az anyagiakért vállalt kormányhűséget. A naplóban ez a kérdés a Hírnök című lap (melléklapja a Századunk) kapcsán kerül elő, amely Orosz József100 szerkesztésében 1837 júliusában indult meg és a Jelenkorral meg a Hazai és Külföldi Tudósításokkal kíván konkurálni.401 A tehetséges, könnyűtollú segédszerkesztő, Csató Pál elszegényedett nemesi családból érkezett, s egy sikertelen lapalapítási kísérlet402 után csatlakozott a laphoz. Az újság nem volt nyíltan kormánypárti, a „hivatalosságtól eltérő hangfekvésben szólal meg”, bár a kérelem elbírálásakor Sedlnitzky rendőrminiszter kiköti, hogy az újság majd „a felveendő cikkeket illetően pontosan követi a kormány minden jeladását”.403 Beköszöntője szerint az „óva haladás” elősegítését jelöli meg célul, hogy „erősítsék az alattvalók uralkodó iránti szeretetét, előmozdítsák a valódi műveltséget, és fejlesszék a jó és a helyes iránti érzéket.”404 Bártfay azonnal értesíti erről Kölcseyt: „mázos arcú, ám romlott szajha.” 405 A lap már indulásakor heves támadás indít a liberálisok fóruma, az Athenaeum ellen. A kirobbanó és hosszan elnyúló sajtóper, ami látszólag irodalmi, kulturális, ízlés- és mentalitásbeli különbségekről szól, kíméletlenül személyeskedő hangnemű, és szekértáborokba szólító „nyilatkozataival” valójában már politikai vitát 397 Az operátumok anyagából kiolvasható például. Lásd Völgyesi, Politikai közéleti gondolkodás Békés megyében..., 2002,46-56. 398 Lásd a 6.3. Kossuth és Széchenyi - A Pesti Hírlap és a Kelet Népe (1841) című fejezetben. 399 Idézi Ferenczi, Gr. Széchenyi..., I. m., 44. 400 Orosz József (1790-1851) pozsonyi ügyvéd, egy ideig Kossuthtal az Országgyűlési Tudósítások társszerkesztője, majd 1834-től a kormánnyal együttműködve a Diéta-közlő kiadója. 1834-1836 között a Fillértár, 1837-1745 között a Hírnök és melléklete, a Századunk szerkesztője. (Pajkossy, Kossuth..., I. m., 357.) - Orosz József legismertebb műve az Ungarns gesetzgebender Körper auf dem Reichstage zu Pressburg im Jahr 1830 (I—II, Leipzig, 1831-1832.), ami Kossuth perében mint a legálisan külföldön megjelenő magyar könyvek példájaként szerepel. Orosz a magyarországi titkosrendőrség ügynöke. Pajkossy, Toldy..., I. m., 184. 401 1838. január 4., Kölcsey, Levelezés, II., 279-280. 402 A Magyar Kurír szerkesztőségére pályázik Bajzával szemben, aki ekkor a Jelenkor Társalkodó című melléklapjának szerkesztője. Csató közvetlenül a vármegyéhez fordul, magas rangú pártfogókat keres. Kormányhűnek mutatja be magát ezen a fórumon, s hazafinak Széchenyi előtt. Nem kap engedélyt, viszont segédszerkesztőként csatlakozhat az 1837-ben induló Hírnökhöz. Kerényi, I. m., 61-63. 403 Pajkossy, A kormányzati..., I. m., 703. 404 Uo., 704. 405 1 838. január 4., Kölcsey, Levelezés, II., I. m., 279-280.
