Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN 537 Az, hogy felháborodik a törvénysértő eljárások, a jogi túlkapások miatt - ami egyébként a közélet tipikusnak tekinthető megnyilvánulása - Bártfay szövegének valamiféle ellenzéki felhangot kölcsönöz. Erős kijelentéseket tesz ugyanis a közigazgatás hivatalnokainak önkényeskedéseiről, a felsőbbség hatalmaskodásairól, a „szentségte- len” kezekről, a méltatlanul elfoglalt posztokról. Mégsem ezek a bejegyzések jelölik ki valódi politikai szerepét. Őt helyzete teszi „fontos emberré”, hiszen pozíciója révén az ellenzék egy meghatározott, fontos körének informátora és támogatója, mivel munkája miatt állandó és szoros személyes kapcsolatban áll a hivatalos államszervezet különböző, akár szélsőségesen konzervatív képviselőivel is. A személyes napló mint forrás általánosságban is fontos figyelmeztető a politikatörténet számára: sok lényeges, akár döntő mozzanatról soha nem készül írásos dokumentum. Bártfay bejegyzései megerősítik ezt a gyanút. Bejegyzései lépten-nyomon utalnak a szóbeliség fontos szerepére. Dolgozószobájában megyei eseményekről tudósítanak a vidéki látogatók és az uradalmi tisztviselők. Bécsi, pozsonyi hírek, pletykák érkeznek Károlyi György és az országos politika szereplői révén. Információk áramlanak a jogi és gazdasági ügyintézés közben is, és ott vannak a közéleti tájékozódás speciális helyszínei is: például az Akadémia páholya a Pesti Magyar Színházban. Bártfay tehát leggyakrabban egy szemtanú elbeszélése alapján, az ő szemszögéből, szubjektív élmények prizmáján átszűrve értesül az eseményekről, majd társas szituációban dolgozza fel a hallottakat. Folyamatosan összegyűjti a kapott híreket, megvitatja és közvetíti azokat - sajnos azonban a napló ritkán tudósít érdemben magukról a felvetett vagy megtárgyalt témákról.394 Más alkalmakkor, bár részletesen feljegyzi a hallott információkat, nem fűz hozzájuk értékelő kommentárt. Beszámol például Vörös István - 1826-tól jogügy-igazgatósági ügyész és az 1839/40 évi országgyűlésen a jogügyigazgató- ság vezetője - haláláról, de a naplóból egyáltalán nem derül ki, miért örökítette meg éppen ezt a momentumot.395 A tájékozódás másik, legalább ilyen fontos, rendszeres, de szintén ritkán tematizált forrásai a hírlapok és röpiratok - Bártfay jelentős időt szán az olvasásukra.396 4.1.3. Eszmények és normák A fenti szórványos és kevéssé informatív bejegyzésekkel szemben a szöveg más olvasatban értékes forrás lehet a naplóíró politikai normarendszerének vizsgálatára. Ismertek a korszak általános, sokat hangoztatott jelszavai: törvényesség és „civilisatio”, polgári 394 1 841. október 16. „Félhatkor kisétáltam, ’s találkozva Tipula egyetemi Professorral, járás közben politizáltunk.” 395 1840. július 12. „Elfeledém tegnap megjegyezni, hogy Koller is volt nálam, kinek a’ Gróf Lajos illetményét ki- fizetém. Ő beszélé, hogy a’ megholt Kir[ályi]. Fiscus, Vörös, betegségéhez levertség is járult: mert ő és Stoffer nádori donatiot aquiraltak valakinek defectusábol: azonban később kisült a’ contradictorius pörben, hogy az nem vala defectus; ’s ezen a’ Nádor megboszankodván, keményebben nyilatkozott volna, ’s Vöröst a’ Vice-Di- rectori ürességre proponaltatni sem kivánta.” [Vörös betegségét az a körülmény súlyosbította, hogy ő és Stoífer nádori adományt kaptak egy magva szakadás miatt a koronára szállt birtokból. Azonban a felek későbbi meghallgatása és a bizonyítékok mérlegelése alapján döntő (contradictorius) perben kiderült, hogy nincs szó tényleges magva szakadásról, s ezért a nádor kemény szavakkal szóvá tette a birtok megszerzését, sőt Vöröst az aligazgatói állásra már nem is jelölte.] 396 1838. február 25.; 1838. június 21.; 1838. október 26.; 1839. október 6.; 1840. október 29.
