Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. Politikai állásfoglalás A TITKÁR HELYZETÉBEN Bártfay László naplójának a politikai nyilvánosság és véleményalkotás területét érintő bejegyzéseire fokozottan igaz, hogy szűkszavúak, nehezen érthetőek és az összefüggések természete is gyakran homályos.324 Az utalások felfejtéséhez ebben az esetben természetes módon kínálkozik az a módszer, hogy a szaktörténészeknek a korszak egészéről alkotott narratíváiba próbáljuk beilleszteni az elszigetelt kijelentéseket, bejegyzéseket.325 A megközelítés módszere itt tehát a léptékek összekapcsolása: össze kell olvasnunk a nagypolitika eseményeit Bártfaynak, a közélet ismert szereplőinek körén kívül eső, de velük szoros kapcsolatban élő magánembernek a megfigyeléseivel és véleményével.326 A feltáró munka másik gátja, hogy vélelmezhető: a napló írója fontos pillanatokban szándékosan hallgat el, számos esetben kényes, másokra nézve kompromittáló utalást nem akart a papírra bízni. A fenti korlátok miatt a szöveg nem Bártfay politikai nézetrendszerének rekonstruálását tűzi ki célul, inkább az egyes folyamatok követésére és tényleges jelentésük feltárására koncentrál: a személyközi és a belső dilemmák, konfliktusok megvilágítására.327 A naplóírás éveiben Bártfaynak a pesti nyilvános életben játszott két alapvető szerepe feltehetőleg időről-időre ellentmondásba került. A grófi titkár őszinte lojalitással végzett teendői nehezen voltak összeegyeztethetőek a reformellenzék különböző csoportjait támogató, velük szoros barátságot ápoló, aktív és elkötelezett értelmiségi étho324 Nem áll másként ez, az egyébként igen termékeny, de bizonytalan következtetésekre csábító többi „regiszternapló” esetében sem, ahol ismétlődő „szövegpanelek” értelmezése a feladat. Veress, I. m.; Priszlinger, I. m., 209-231; Velkey, I. m., 51-93. 325 Ez az eljárás fokozott figyelmet igényel, a történészi jelentésadás folyamatos szem előtt tartását. Még ha legfontosabb célunk ebben a fejezetben az olvasó szorosan vett informálása, a körülmények és a lehetséges olvasatok ismertetése vagyis a bejegyzések értelmező magyarázata, akkor is mindig a tulajdonított jelentésről van szó. Lásd A történetírás mint a jelentésadás mestersége című fejezetet: Gyáni Gábor, A történelem újragondolása, Történelmi Szemle 2006/3-4., 261-273. - A szűkebb korszakban alapvető tájékozódásra: Ferenczi Zoltán, Deák Ferenc élete, Budapest, 1904; Uő., Gr. Széchenyi István. A Kelet népe, Budapest, 1925; Trócsányi, I. m.; Varga Endre, A királyi curia 1780-1850, Akadémiai, Budapest, 1974; Völgyesi Orsolya, Pest megye és az ellenzéki politizálás lehetőségei (1836-1838) = Magyarhontól az Újvilágig. Urbán Aladár emlékkönyv, szerk. Erdődy Gábor - Hermann Róbert, Argumentum, Budapest, 2002, 162-179; Pajkossy Gábor, Toldy Ferenc pályaképéhez = Erdődy - Hermann (szerk.), I. m., 180-198; Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból, szerk. Erdész Ádám - Á. Varga László, Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2004; Erdmann Gyula, Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen = Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873, szerk. Molnár András, Zalaegerszeg, 2004; Pajkossy Gábor, Az 1839-40-es országgyűlés, Történelmi Szemle 2006/1-2., 25-51; Pajkossy Gábor, A kormányzati „terrorizmus”politikája Magyarországon. 1835-1839, Századok 2008/3., 683-721. Forráskiadások: Gr. Széchenyi István naplói, V, s. a. r. Viszota Gyula, Budapest, 1937; Kossuth Lajos iratai. 1837. május - 1840. december. Hűtlenségiper, fogság, útkeresés, s. a. r. Pajkossy Gábor, Kossuth Lajos Összes Művei, VIL, Budapest, 1989; Kölcsey, Országgyűlési napló, I. m.; Kölcsey, Levelezés II., I. m. 326 Más eszközökkel és következtetésekkel, de talán hasonló cél lebegett Lackó Mihály szeme előtt is Bártfay fiktív naplójának összeállításában. Lásd a 2.2. A következtetések módszereiről című fejezetet. 327 Hasonló eljárást követ Velkey Ferenc is egy „regiszternapló” vizsgálatában: Velkey, I. m., 51-93.