Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
530 4. POLITIKAI ÁLLASFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN szávai, közéleti tájékozódásával és magánéletének egyes mozzanataival. Döntő, kényszerítő erejű változás lehetett Bártfay számára Károlyi György közéleti szerepének folyamatos és egyre látványosabb átalakulása; ennek végpontja a feljegyzések időszakában csongrádi, majd békési adminisztrátorrá való kinevezése. A kialakuló konfliktushelyzetekre, a hozzá közelállók - esetenként drámai következményekkel járó - politikai manővereire hevesen reagált a naplóban. Máskor hiányoznak a saját reflexiók, s csak közvetetten utalt a fontos eseményekre. Kétségei, a változásokkal szembeni ellenállása feltehetőleg nem volt érzékelhető környezete számára. Kiegyenlítődésre, egyeztetésre törekvő alkata, gyakorlatias hozzáállása miatt nyilvánosan szinte mindig közvetítői szerepet vállalt a politikai történésekben. Szubjektív megnyilatkozásai ritkán egyéniek, rendszerint az általa nagyra becsült közszereplők ítéletét követik. Például Széchenyiét, akivel együtt a főrendi ellenzékben és a kormány józan együttműködésében bízott. Vagy Deákét, aki a liberális Alsótábla fellépésének összehangolása mellett a színfalak mögötti egyeztetésektől sem riadt vissza. Bártfay jegyzetei megerősítik, hogy - bár a közvélemény érdeklődéssel követi Széchenyi nagy centrumteremtő próbálkozását a 1839/1840-es országgyűlés után, majd Kossuth szerkesztői fellépését, érdekegyesítő programját - a pesti kulturális elit, a liberális és a polgári értelmiség világa politikailag heterogén maradt. Nem teszi egységessé ezt a közeget sem az őket összekötő közös értékvilág, sem a konkrét célok sora.328 Bártfay naplója ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a hivatalos hétköznapjainak jó részét grófok, bárónék, bankárok, gazdatisztek, tudósok és az államigazgatásban dolgozó jogászok társaságában töltő, „középutas, mérsékelt” liberálisnak tekinthető Bártfay magánbeszélgetéseiben magától értetődően helyesli a radikálisabb nézeteket hangoztatok, például barátai: Kölcsey, Wesselényi igazságait is. Hevesen reagál a szólásszabadságot ért sérelmekre, a nyílt erőszakot használó hatalmi lépésekre, folyamatos irritációt jelentenek számára a bújtatott kormányzati propagandát folytató sajtóorgánumok. Mindkét alkalommal megtekinti például Veszter Sándor magyar táncát, ahol „derekasan”, vagyis viharos sikerrel adják elő a Marseillaise-1:329 „Vörösmartyt látogatám meg. Vele menék magy[ar]. színházba, hol a’ Veszterféle banda játszott, végén a’ marseillei-marschot is.330 - 6 után a magy[ar], színházba menék Radnicscsal; ott a’ Párisból hazatért Veszter tánczolt, és a’ vele volt Farkas-Bihari banda muzsikált, derekasan.331 (Széchenyi kommentárja erről: „Veszter a cigányaival a magyar színházban. Siralmas. [...] A magyar színházban a Marseillaise-t - mit a színlapon »közóhajra« hirdetnek - nagy szenvedelmekkel fogadák.”332) Jellemző példája a fentieknek a naplóírás kezdetének meghatározó eseménye: az 1838. január 15-i közgyűlés Pest megyében, mely a hűtlenségi perekkel szembeni 1836 júniusától zajló ellenállás záróakkordja volt.333 A nagypolitikai küzdelmek fordulópontjáról szóló sort egy teljesen személyes viszonyulást jelző érzés színezi át. Bártfay megemléke328 A napló példái főleg a modernizációhoz és a magyarosodáshoz kötődnek, úgymint: a büntető- és vámjog megújítása, az örökváltság, a polgári szabadságjogok, valamint természetesen a magyar nyelv teljes dominanciának programja. 329 Az eseményről a kormányzati tiltás ellenére tudósítás jelenik meg a Jelenkor című folyóiratban. Pajkossy, Az 1839-1840-es..., I. m., 50. 330 1840. október 30. 331 1840. október 21. 332 Széchenyi, I. m., 830-831. 333 Völgyesi, Pest vármegye..., /. m., 177-178.
