Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓI RÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ 523 1817-től Pesten jurátus és - mint Kazinczy levele is utal rá - Kis Lajos és „egynéhány lelkes-szives barátja társaságában édesen éldegél”,286 amikor 1819-ben bekövetkezik életének másik meghatározó fordulata. A szorgalmas, kiváló jogi képzettségű - tanulmányait 1823-ban ügyvédi vizsgával záró - fiatalembernek Waldstein Emmánuel, a Károlyitestvérek gyámja ajánl fel titkári állást, amit - a Toldynak írt életrajz szerint - csak vonakodva fogad el: „Számos gond ’s mondhatom sok munka áradt reám, melly annyival inkább nyomott, mert a Gr. Károlyi jószágok helyheztetését (localitását) az előtt keveset ismertem.”287 Bártfay évekkel később már szerencsésnek mondja magát, hogy a hajlamainak, energiáinak megfelelő, a „megélhetés gondjai ellen fedező” állás birtokába jutott. Amikor 1827-ben, Károlyi György nagykorúsodásával birtokainak jogi és személyes ügyeinek intézője lesz, Bártfay joggal lehet elégedett sorsával, mivel két azonos világnézetű és erkölcsi értékrendű ember élethossziglan tartó együttműködése kezdődik meg. Az életpályájával kapcsolatos dilemmák végső lezárását készíti elő az 1826-os év: ekkor történik Bártfayék házasságkötése. Két, az iíjúkoron már jócskán túljutott ember közel 11 éves vonzalmát288 teszi hivatalossá ez a lépés, amely egy mindkettejük számára kétségtelenül vonzó és kielégítő életforma - igényesen berendezett otthon, élénk társas élet - lehetőségét kínálja. Mindkettejük komoly ambíciója, hogy művelt, érdekes és hasonló gondolkozású embereket gyűjtsenek maguk köré, és mintegy felkínálják házukat a magyar irodalomnak. Elkötelezettségük jele, hogy házasságkötésük után Pestre jövet első útjuk Kazinczyékhoz vezet. Majd a korábban is barátként fogadott Kisfaludy Károly után Kazinczy pesti ismerősei, Horvát István, Szemere Pál lesznek visszatérő vendégeik, s már a következő évben egymás után kapcsolódik hozzájuk Kölcsey, Toldy, majd Vörösmarty, Stettner, Bajza és Vitkovics. 3.2.4. Írói kísérletek, az irodalmi közéletben Bártfay megkérdőjelezhetetlen hűsége, lojalitása Károlyival szemben, az önerőből elért biztos és az alkatának, életelveinek is megfelelő egzisztencia a 1820-as évek végétől egyre inkább komolytalanná teszi számára az olyan terveket, hogy életét kizárólag az irodalomnak vagy a történettudománynak szentelje.289 Toldynak írt levelében részletezően és talán már inkább nosztalgikusan idézi fel költői próbálkozásainak időszakát, első, nyomtatásban napvilágot látó versének keletkezését - (amelyet mindössze három további követ a rákövetkező évben): „1820nak végén, ’s 821-nek elején Horvát István kedvelt meg [...]- Horvát faggatta ki belőlem, hogy van valami vers-forma firkám. Május elsőjén jókor reggel szabadba mentem-ki ’s sétálás közben csinálám a Sonettet (Aurora A Tavaszban jobbítsd Tavaszkor) »Lágy himzetekben olvad a mező«. Én ezt másnap leírám, de foglalatosságim miatt ki nem mehetvén Majus 3kán reggel 8 óra előtt Horvát István szállásán egy leány-cselédnek adám kezébe, levél gyanánt lepecsételve ’s belől az első lapon 286 Jenei László, I. m., 7. 287 Uo. 288 Uo. Toldynak írott levele szerint 1819-ben „.. .ángyom, Josefine nevenapjára egy fejér és egy piros rózsa mellé írtam a’ Sonettet.” - a Barátnémnak című versét. 289 Az elveszett gyűjtemény jellegéről képet adnak Bártfaynak árvíz után gyűjtött kéziratos forrásai. Lásd Bártfay László másolatai és jegyzetei, OSZK Kt. Quart. Hung. 1526.
