Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
518 3. A NAPLÓlRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ kétől: „Hát te, kedves Lacim, kitértél a nyomásból, hogy oly kegyetlenül káromkodsz, god dame!”254 - írja Nagy Károly az 1831-es, pesti áldozatokat is követelő koleralázadás leírására válaszolva, majd így folytatja: „Jaj, barátom, mely jobb sorsot érdemelne ezen gyülevész, félholt, szamár, ostoba, szardeák, kába, bohó, félbolond, redves, büdös penészes, elfajult, rodhadt szarsár rakás? Ne káromkodj tehát, az eb teremtettét, ezen akasztófának megérett kutyákon, mert különben vélem lesz dolgod, hanem írj vagy írass valami automatával minden másodnap legalább, hogy megtudjam, mit csináltok, hogy vagytok. [...] Ezek a Koller-, Mayerhof[f]er-féle emberek engemet csak bombardálnak pénzért, kurvaannyok, úgy-é? Servus, kedvesem, csókollak forróan.” A Bártfayról írtak újabb elemekkel gyarapítják és megerősítik a harmóniára törekvő, áldozatkész barát sokak által leírt vonásait: „Te igen becsületes ember vagy, kedves Lacim, hogy tulajdon hibádat eles- méred, de igen csókolásra méltó, hogy azonnal írsz is, mihelyt a meggyőződés lelkiesmé- reted egy kicsit bosszantja.”255 - „Ezer meg ezerszer, többször, szünetlen te vagy előttem, kedves Lacim, ki a te tiszta lelkeddel állsz mint hazai barát és ember; a te meleg kebledben hordod a jónak szerelmét s égsz iránta. Előttem állsz fájdalmiddal, érzelmeiddel.”256 - „Igen nagy lelkiörömmel vevém észre, hogy a te szép és nemes lelked, melyet én sohase fogok eléggé annyira szeretni tudni, mint az azt kívánja, érdemli, a mézet szereti, s csupán azt szedni az élet virágaiból.”257 Furcsán szelíd sorok az egyébként senkit sem kímélő, ironikus modorú szerzőtől, aki kíméletlen szarkazmussal támadja a kegyelemért folyamodó Wesselényit, az őt üldöző Széchenyit, a szenvedélyein uralkodni nem tudó Károlyi Györgyöt: „Ő barátom, mindenben gazdálkodik, csak abban nem amit indulatjai parancsolnak.”258 A levelek írója, egy időben maga is Károlyi-alkalmazott, jól ismerte ezer gonddal küzdő barátjának hétköznapjait: a palota átépítésének nehéz feladatát, a terménykereskedők zaklatásait, a lélekölő uradalmi ügyintézést, a Közel-Keleten utazgató gróf ritkásan érkező utasításait: „Hogy vagy, édes Lacim? Szinte előttem állsz haragosan, tele bajjal és dologgal, szinte tudom, hogy építésed méreggel tölt. Gróf György nemigen ír, az uradalmak nem adminisztrálnak, a sok zsidó nem hágy békét, s lecsapván tolladat odahagyod Alzacziát és mész - orrod után.”259 A levél víziójával szemben Bártfay soha nem adta fel ezt a sok feszültséggel járó életformát, és nem „hagyta oda Alzacziát” sem, hiszen menedéket, otthont nyújtott a - Walter Scott260 regényében a londoni törvénytelenek búvóhelyéül szolgáló városrész nyomán - magukat Alsatáknak nevező baráti társaságnak. 3.2.1. Bártfay életrajza 1845-ben egy Lipcsében névtelenül megjelent, szatirikus hangú röpiratban a magyar közélet, az Akadémia tagjai között Bártfay Lászlóról is készült egy karikatúra.261 A kiad254 Kovács, I. m„ 67. 255 l/o., 72. 256 Uo„ 80. 257 Uo„ 75. 258 Uo„ 78. 259 Uo. 260 Lásd a 7.2.2. Olvasmányok című fejezetben. 261 Az akadémikusok egy másfajta osztályozására példa R. Várkonyi Ágnes elemzése, amely szintén érinti a Bártfay által betöltött szerepet: „...a tagok két alapvető csoportja között tett különbséget: a tradicionális, polihisztor típusú, de elsősorban a humaniórákban otthon lévő tudósokat, akik gyakran nemes származásúak,
