Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ 517 Bártfay levelezése tehát mintegy része a nyilvános irodalmi életnek; a közös munkákról, publikálási ügyekről, kéziratküldésről és az együttes cselekvések összehangolásáról szól. Jól él a személyesség megteremtésének különböző eszközeivel, hangsúlyozottan családias tónusban, a tanulóévek, a hivatás, a közélet révén ismeretségi-rokoni szálakkal is összefűzött értelmiség nyelvén szólal meg. Wesselényivel folytatott levelezése jól példázza, hogyan jut el alig három év alatt a „Méltóságos Báróhoz intézett alázatos kéréstől”245 az oldott, praktikus közlendőkre szorítkozó, ugyanakkor közvetlen, tegeződő levélstílusig: „Mi élünk, vagy is inkább tengünk. Adja a’ jó Isten, hogy felőletek minél előbb minden jót ’s örvendetest és megnyugtatót hallhassunk. Tartsd-meg szíves emlékezetben igaz tisztelőidet.”246 Ez az otthonosság és közvetlenség az alapja Bártfay másik fontos szerepének. Gyakorlatias készségeit, ismereteit, a Károlyi György titkáraként élvezett lehetőségeit készséggel, kényesebb ügyekben természetes diszkrécióval kamatoztatja.247 A levélcenzúra és a posta bizonytalansága miatt a Károlyi-birtokok között folyó magánkézbesítés, az ún. „táska” a bizalmas iratok biztos, illetéktelen bepillantástól mentes célba juttatását teszi lehetővé.248 Egy levél általában két emberről szól: egyszerre jelenik meg benne írója és címzettje, és tükröződik benne a közeg, amely kettejüket összeköti. A korabeli helyes levélstílus alapvető, fontos jellemzőjének tekintették249 a rugalmasságot, a másik érdeklődéséhez, ízléséhez való alkalmazkodás készségét. „Az emberismeret tehát voltaképpen helyzetismeret: az egész személyiség megértése, felfogása, számontartása helyett a pillanatnyi, relációjában számba veendő megnyilvánulásokra irányul.”250 Bártfay levelei kiválóan megfelelnek a hajlékonyság, az idomulás feltételének. Más-más világ és viszonyrendszer tükröződik az irodalom világába küldött, a Károlyi Györgynek írt, illetve a másokhoz címzett leveleiben. 1997-ben jelentek meg a Nagy Károlynak, a korszak egyik érdekes, különös figurájának Bártfayhoz írott levelei,251 akit Bártfay így mutatott be Kölcseynek: „benne egy igen jeles eszű s nemes érzésű kis kálvinistát vagy hugenottot, vagy quakert fogsz ismerni”.252 (Nagy Károly Széchenyi A Kelet Népe című röpiratára írt válaszával van jelen a napló bejegyzéseiben.)253 Az Amerikát járt gyógyszerész, vegyész, orientalista és csillagász Nagy, aki Magyar- országon elsősorban matematikusként, gyakorló közgazdászként és a lengyel ügy iránti elkötelezettségéről, radikális nézeteiről ismert, elsősorban a nemzetközi politikai, közéleti híreit cseréli ki barátjával. Levelezésük hangneme jócskán elüt a Kölcseyhez írottá245 Bártfay László levele Wesselényi Miklósnak, 1830. december 19. Pap, /. m., 242. 246 Bártfay László Wesselényi Miklósnak, 1833. május 27. Uo., 247. 247 Kazinczy gyakran pontokba szedi, listát készít az elintézendőkről Bártfay számára, Kölcsey - kicsit restelkedve - olykor női ruha méret szerinti megrendelését kéri tőle. 248 Szemere például azt írja Kölcseynek: „A címek felől [a cím nélküli verseknek adandó címekről], talán júniusban vagy májusban írtam volt hozzád; de az én leveleim, a manó tudja, hová lesznek. Utoljára azt kell hinnem, hogy írok hozzád; de a levél csak Pécelen marad. Ezután talán Bártfay táskáját fogom postámnak választani. Ott legalább biztosabban juthat hozzád.” Szemere Pál levele Kölcsey Ferencnek. 1837. október 7. = Szvorényi, 1890, III, 280. - A táskáról lásd még: Fábri, I. m. 529. - Kölcsey a Debrecen-Pest közti gyorskocsival is több ízben küld személyes iratokat Bártfaynak. Például Bártfay levele Szemere Pálhoz, Pest, 1838. április. 4. Ráday Könyvtár, Szemere-tár, 16. kötet, 24. sz. 117-120. fólió. 249 Mezei, /. m., 150-152. 250 Uo., 152. 251 Nagy Károly levelei Bártfay Lászlóhoz (1831-1838), kiad., bev. Kovács Katalin, Aetas 1997/4, 63-86. 252 Bártfay László levele Kölcsey Ferencnek, 1833. május 29. Kölcsey, Levelezése..., I. m., 153. 253 Lásd a 6.3.5. Kossuth felelete és Nagy Károly Daguerreotypja (1841. szeptember-november) című fejezetet.
