Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
516 3. A NAPLÓI RÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ merénk ezt javalhatnátok. Miilyen az előadás, az eránt tiétek legyen az ítélet, de az Olvasó lehetetlen, hogy mind ezt nagy gyönyörűséggel ne olvassa.”240 Néha pedig kifejezetten direkt üzenetet bíznak Bártfayra a neki küldött levelekben: „A mi kedves Toldynk tudatá velem hogy pallástját megnyerte, Szalay László azt is, hogy azt nagy fénnyel nyerte-meg, s nem csak deákul, hanem magyarul is disputák, ’s ezt első példával. Örvendettem magának is, szüléjinek is, ’s levelem úgy hiszem kezébe ér míg Pestet elhagyja. Hordozza a’ jó Szerencse a derék ifjút, hogy dicsőséggel megrakva jöhessen karjaink közé. Ő engem azzal vádola hogy Bajzának charactere felől kímélés nélkül szóllék, ellenkezőjének adott felelete miatt. Kedvetlen textusról soha nem kell szóllani, ’s én a’ Szent-Miklóssy és Bajza közt történteket szeretném ha soha nem történetek volna. Mit mondánk, és melly szókkal mondánk, azt kevés ember fogja tudni; én sem vitatok tehát semmit: csak azt engedjétek mondanom, hogy minekutána Bajzát nem csak igen nagyon becsülöm, hanem igen nagyon szeretem is, ’s minekutána én azt a vitát meg sem olvastam - nem hihetem magam felől, hogy Bajza felől bántva szóllhattam volna. Nem jó dolog a’ hírhordás, ha az elmék felingerlésére esik. Téged hívlak bizonyságul, édes Bártfaym, hogy én a’ te házadhoz járó barátit ügyünknek tettetés nélkül szeretem. Ezt hidd, kérlek, és ezt hagyd hinnék. Éljetek mindnyájan igen szerencsésen.”241 Kazinczy közlendőjének rengeteg árnyalata van; itt azt emelném ki, hogy az idézet közepén többes szám második személyű megszólításra vált át, így Bártfay tapintatára bízza, hogy hol, kinek, milyen körülmények között olvassa majd fel és adja tovább a benne foglaltakat. Úgy tűnik, a kellemetlenségek, a nézeteltérések elsimítása valóban Bártfay alkatának megfelelő feladat. „Kérlek édes Lacim, intsed a szeretetre s tiszteletre méltó Bajzát, kíméljék a szent öreget. Nincs ember gyöngeség nélkül [..- kéri tőle például Kölcsey.242 A naplóíró önmagáról valló, ritka megjegyzése is megerősíti ezt, mikor önként vállalt kiegyenlítő, békéltető szerepéről és annak motívumairól vall Kölcseynek: „kétszeresen is fáj, hogy éppen azok tépelődnek, ütköznek, méltatlankodnak, kiket nem lehet nem szeretnem és becsülnöm. Ne vedd édes Ferim ezeket literariai híreszteléseknek; én olyanokat sosem űztem: hanem vedd fájdalmam kitörésének, mely neked elmondva kedves Barátom, ki sem félre érteni, sem pártosnak tartani nem fogsz inkább veszt keserűjéből, mintha magamban zárnám el.”243 Egy másik helyen pedig azt írja neki: „Te tudod, kedves Ferim, hogy én az úgynevezett literátori dolgokba nem szoktam avatkozni, s olyanokról, kivált barátaimmal, éppen nem szeretek levelezni; azonban mégsem zárhatom el azon óhajtásomat előtted, hogy bár Pali a Muza- riont nem úgy adta volna ki, amint adva van [...] véleményem szerint sem az író nem javúl általa, sem publikum nem igazodik el. Okot okkal, de nem keserűséget keserűséggel. Ez az én hitem. [...] s most előtted csak azért hozom fel, mert neved ott áll mint kiadótársé. Hallottam neheztelést amiatt is, hogy Kazinczy] felett mondott beszéded itt jőve ki előbb, s nem a Tud. Társaság évkönyveiben, melyek számára készitéd.”244 240 Kazinczy Ferenc levele Bártfay Lászlónak. 1828. november 30., Kazinczy Ferenc levelei, XX, s. a. r. Váczy János, MTA, Budapest, 1910, 547. 241 Kazinczy Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1829. július 15., Kazinczy Ferenc levelei, XXI, s. a. r. Váczy János, MTA, Budapest, 1911, 75. 242 Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1831. április 9. Kölcsey, Levelezése, II., I.m., 114. 243 Bártfay László levele Kölcsey Ferencnek, 1831. június 22. Uo., 118. - Bártfay megdöbben Kazinczy írásának (Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra, Pest, 1831.) személyeskedő hangján. 244 Bártfay László levele Kölcsey Ferencnek, 1833. május 29. Kölcsey, Levelezés, I. m., 154.
