Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓÍRÓ: BÄRTFAY LÁSZLÓ 515 művek későbbi megítélésétől független belső erőviszonyok feltérképezése a célja, bizonyítva, hogy a kapcsolatrendszerek alakulásában a személyiség ereje, a származási és a házasodási viszonyok sokszor többet számítanak, mint az irodalmi ízlés azonossága. Ez a szándék számos olyan személyt is előtérbe helyez, akinek nincs az irodalomtörténetben számon tartott műve. A könyv koncepciója azt sugallja, hogy a feledésbe merült műveknél sokszor fontosabb a művelődés folyamatának vizsgálata. Ezért válik az elbeszélés jó részének összekötő alakjává, mintegy rezonőrévé. A Szemere Pálról írt szavak akár Bártfayra is igazak lehetnének: „sajátos közvetitői működésével töltött be fontos szerepet az ízlés formálódásában, a kritikai és esztétikai ítélkezés korszerűbb formáinak kialakulásában.”235 3.2. Bártfay szerepkörei a korszak levelezésében A korszakról szóló irodalomtörténeti szövegekben a Bártfayról szóló hivatkozások szinte kizárólag levelezésére236 vonatkoznak; elsősorban a Kölcseyvel, ritkábban a Kazinczyval és a Wesselényivel való levélváltásokra.237 Leveleinek hangneme az igényes társalgás nyelvéhez közelít, hangja a kiegyensúlyozott és többnyire derűs, saját személyét udvariasan háttérbe rejtő emberé. Kölcseyvel melegebb, baráti, időnként érzelmes, de tiszteletteljes hangnemben levelezik. Kazinczyval mindenkor szolgálatkész és szinte familiáris, és sokszor hangsúlyozza a két feleség mintegy 16 éves barátságából adódó szoros, családias kötődéseket is, például rendszeresen közük egymással a közös ismeretségi kör születési, házassági, halálozási híreit. A Bártfay által szívesen vállalt szerep a kedvező helyzetben lévő, segítőkész baráté. Ennek legfontosabb eleme pesti otthonának központi helyzete, a hírközvetítés. Ezért a neki szóló sorokban kinyilvánított elvek, vélemények, szándékok a közzététel szándékával kerülnek a levelekbe, a pesti irodalmi élet nyilvánosságát célozzák meg és gyakori bennük az énreprezentáció.238 Jellemző példa erre Kölcsey egyik levele, amelyben Vörösmarty Csongor és Tündéjéről ír, és beszámol arról, ahogy a műhöz közelített, az első benyomásától egészen a végső ítéletéig: „A mi Vörösmartynk nagy költő, s ritkán nagyobb, mint a Csongor sok helyeiben.”239 Bártfay véleményét a levelezőpartnerek általában nemigen kérdezik - kivéve Kazinczy, saját Sallustius-fordításáról -, a pesti kör közös véleményére viszont annál inkább kíváncsiak a levélírók: „Amely órában elment Zmeskál, hozzá fogék annak dolgozásához, a’ mit itt küldök Vörösmartynak. Bár Te és a mi Sze235 Uo„ 325. 236 Bártfay László leveleit Kölcseyhez lásd Kölcsey, Levelezése, II., I.m. és a Ráday Könyvtár gyűjteményében 16 db levél, ugyanitt négy levél Szemere Pálhoz. Lásd Ladányiné Kozma Borbála - Ladányi Sándor, A Du- namelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének (Budapest) kéziratkatalógusa - 1850 előtti kéziratok, OSZK, Budapest, 1982; az MTA kézirattárában nyolc levél Toldy Ferenchez és egy-egy Kölcseyhez és Wesselényihez; az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában két levél Bajza Józsefnek, három Waltherr Lászlónak és egy Vörösmartynak szól. 237 Toldy tanulmányaiban a Bártfayhoz írott levelekből idéz, önálló személyként az emlékbeszéden kívül semmilyen összefüggésben nincs jelen. Toldy Ferenc, Magyar költők élete, II, Pest, 1871, 217-223. (Kölcsey Ferenc, 28., 29., 32., 38., 43., 45. lábjegyzet); Toldy, Uo., 255 (Vörösmarty Mihály, 12. lábjegyzet); Bártfay László levelei Wesselényi Ferenchez 1830. december 19., 1830. augusztus 28., 1833. május 27., 1844. április 5. Közli az Erdélyi Múzeum Wesse- lényi-archívumából Br. Wesselényi Miklós levelezése íróbarátaival, s. a. r. Pap Károly, ItK 1906,241-248. 238 Mezei, I. m., 82. 239 Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlónak, 1831. április 9., Kölcsey, Levelezése, II., I.m., 115.
