Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓÍRÓ: BÄRTFAY LÁSZLÓ 511 Bártfay „valódi” szalont működtetett-e, vagyis otthona része volt-e az irodalmi intézményrendszerek alakulóban lévő hálózatának, vagy inkább egy laza, főként Kisfaludy Károly és az Auróra körül csoportosuló baráti társaságként definiálható.208 Toldy írásának hangnemét és érvelésének módját meghatározza emlékbeszéd-jelle- ge,209 valamint a személyes tanúságtétel és áldozat gesztusa: „egymagám én hozhattam meg a kegyelet áldozatát, az egyetlen és utolsó rom e szép világból.”210 A nemzeti irodalomhoz hivatásszerűen vagy kedvtelésből kötődők körének szorosságát a „család” metaforáinak gyakorisága jelzi,211 s minden bizonnyal nem csupán saját szerepének hangsúlyozása, pozíciójának kijelölése miatt fogalmaz így. Bártfaynéról írja: „A leggyöngédebb barátság volt az, mely minket hozzá, őt hozzánk kötötte, s idővel, mikor minket is saját családjaink vettek körül, s ezek is megtanulták rajta csüggeni, ezekre is kiterjedt, sőt az évek folytán, ha lehetett, mind erősebbé, bensőbbé vált. Hitveseink nővérei, gyermekeink az ő gyermekei lettek.”212 A tanulmány - azaz a Kisfaludy Társaságban elmondott emlékbeszéd - nem titkolt célja, hogy Bártfay szalonjának, figurájának középpontba helyezésével - mintegy - kiemelje, jelentősebbé, kivételesebbé tegye a társaság alapításának helyszínét, szereplőit, pillanatát. A szöveg alakításában Gyulai Vörösmarty-monográfiájának ihlete is egyértelműen szerepet játszott - „egyetlen pesti szalon sem tudott fölmutatni annyi irodalmi és politikai nevezetességet, mint gr. Károlyi György titkárának szerény laka”213 de az előzmények (I—VII. fejezet) ismertetése után, a velük azonos terjedelmű Bártfay-fejezet tárgyalásához érve Toldy az irodalomtörténész értekező hangneméből átvált a visszaemlékező többes szám első személyű elbeszélőjébe: Kisfaludy esztétikai ítéleteit hallgatva „egy új világ nyílt meg előttünk.”214 3.1.1. NŐI SZALON? Az írás központi témája - amely mintegy kiegészíti és más módon megismétli Bártfay- nak az Orlai-képben megtestesülő „összekötő kapocs” jelzőjét - az „irodalmi szalonoknak” mint az irodalom meghatározó intézményeinek története.215 Toldy megkísérli, 208 Labádi a két fogalom elkülönítéséhez Thimár Attilát idézi: „az irodalmi intézmény fogalmát el kell különíteni azoktól az írói csoportoktól, amelyekben - némiképp leegyszerűsítve - a csoport léte elválaszthatatlan egy-egy meghatározó jelentőségű személytől, az író személyes kapcsolatban van olvasóival, és csak addig tagja a közösségnek, amíg (térben és időbe) jelen van.” Labádi, I. m., 504-505. 209 Lásd a 7.1. Nyilvános felolvasás: az emlékbeszéd című fejezetet. 210 Toldy, Irodalmi..., I. m., 12. 211 Toldy már pályája elején is a magyar irodalom „családjába” való befogadásra áhítozik. Lásd Dávidházi Péter fejezetét „Engedd, hogy fiadat testvérként szólítsam.” Tegeződés és családi szóhasználat, a Kazinczy fiává fogadás nyelvi rítusai = Dávidházi, Egy nemzeti..., I. m., 233-243. - Bajza Józsefnek orvossá avatásáról írott 1829-es levelében szintén a barátin túlmenő, családias nyelvi formát használ: „én voltam az első mindedig, ki magyarul is disputáit. [...] jelen volt [...] Az én Kisfaludyn és Bártfaym.” Toldy Ferenc levele, 1829. július 4. = Bajza József - Toldy Ferenc levelezése. A magyar irodalomtörténet forrásai, s. a. r. Oltványi Ambrus, Akadémiai, Budapest, 1969,465. 212 Toldy, Irodalmi..., I. m., 12. 213 Gyulai Pál, Vörösmarty életrajza, 18792, 146, 76-78, 143-146. 214 Toldy, Irodalmi..., I. m., 10. 215 Máig számos tanulmány követi Toldy nyomvonalát, ahol a gondolatmenet mélyén a magyar és az európai irodalmi élet belső mozgásainak, szervezeti kereteinek párhuzamba állítása, lehetséges összevetése munkál: Végh Károly, A reformkor szalonja, Polisz 1999/10-13, 45. sz., 46; Torda István, Egy literátus ügyvéd a XIX. századi Pesten. Bártfay László irodalmi szalonja az Üllői úton, Népszabadság 2002/104, 34.
