Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
512 3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ hogy - elsősorban a francia irodalmi szalonokat véve mintául - leírja a magyar irodalmi szalonnak (mely hiányzó elem a hazai fejlődésben vagy legalábbis az európai minták csökevényes formája) az eredetitől eltérő, mégis érvényes változatát, és ezzel igyekszik bizonyítani, hogy e társaskörök többet jelentettek annál, mint hogy egy viszonylag homogén ízlésű, irodalmat gyártó-értő értelmiségi kör rendszeresen összejárt egy baráti társaságba. A szalonnak - mint intézménynek - Toldy szerint fontos jellemzője, hogy elsősorban nő irányította szellemi központ. (Talán ennek köszönhető, hogy Orlai képén is hangsúlyos szerepet kapnak a biedermeier nők, a háziasszony.) Ezt a feltevést erősítik Toldy koncepciójában a Bártfay-szalon előzményeiként tárgyalt társaságokban a női főszereplők jellemzései is. Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna, Teleki Lászlóné - „a lelkes grófné, biztos szépérzékével s kedélyes modorával mindig győztesen kiegyenlítette az ellentéteket”216 - vagy Vitkovics Mihály Theodórája ugyanígy ezt a hasonlóságot próbálják erősíteni a művelt és befolyásos nők irányította európai szalonok világával: „soha nőben ennyi észt ily kedéllyel, ennyi méltóságot kellemmel, a legforróbb hazafi- ságot ily európai cultúrával egyesülve nem láttam”.217 így aztán nem meglepő, hogy Toldynak a Bártfayéknál tartott összejövetelekről szóló emlékeiben rendkívül nagy hangsúlyt kap a feleség alakja. „Josephine nem volt Ninon de 1’ Enclos vagy Madame du Boccage: amaz egy bájos, de frivol, ez szabályos és hideg irodalmat csinált: ő körülötte a lángész érezte a határt, melyet soha át nem szabad siklani; az irodalmi harcok pedig, melyek azon korban sűrűén követték egymást, nemtelenekké részünkről legalább, nem válhattak.” Az idézet első mondata, az összevetés, már Ka- zinczyék generációjának érvelésében is jelen volt,218 de Toldy mintha más következtetésre jutna: szerinte az irodalomszerveződés Magyarországon a maga sajátos módján ugyanazokat a formákat követte, mint Európában. Szinte természetes, hogy a szöveg emlékező, laudáló hangnemének és logikájának megfelelően, Toldy egyre valószínűtlenebb szellemi magasságokba emeli a szereplőket és érdemeik hatókörét egyre szélesíti. A Kritikai Lapok indítása, az Auróra folytatása, majd az Athenaeummal való felváltása, a Kisfaludy Társaság alapítása - szerinte - mindmind Bártfay szalonjában dőltek el. „Egyáltalán: ’irodalmi actióink és polémiáink is itt határoztattak el, itt bíráltattak meg, mielőtt a közönség elé léptünk velők.”219 Mégis szokatlan, hogy Toldy milyen döntő, meghatározó szerepet tulajdonít Mauks Jozefinának az irodalmi élet színvonalának kialakításában, és szerinte neki köszönhető, hogy a férfiak társasálgásának minőségét folyamatos kontroll alatt tartották: „Bártfay neje volt azon őrszellem, ki e szép kör érzései és tevékenységi fölött lebegett. Nem-tudva, jobbak lettünk általa, ítéleteink méltányosabbak, kifejezésünk melegebb, a költők alakjai mindinkább közelítők az erkölcsi eszmény felé.”220 Sőt, Jozefina jelenléte még a művek létre216 Toldy, Irodalmi..., I. m., 3. 217 Uo., 4. 218 Kazinczy önéletrajzából idézi Toldy: „Mi leheték vala, ha Bécsben, Párizsban, Rómában születtem volna!” Toldy Ferenc, Kazinczy Ferenc és kora, IV-V, MTA, Pest, 1859,27. - Hasonló érvelés Toldy Csokonai-értéke- lésében: „Nem lehet tehát méltatlanabb párhuzam a Kölcseyénél, ki Csokonai Dorottyájának Popot, Boileaut, Wielandot állítja ellenébe. Hát Csokonai volt-e az oka, hogy Debrecen nem Párizs, Patak nem Weimár, Csurgó nem Windsor?” Toldy Ferenc, A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a legújabb időkig, I—II, Heckenast, Pest, 1855-57, 8. - Mindkettőt idézi Dávidházi Péter, Csokonai és az irodalomtörténet feltételessége, (mta. hu/fileadmin/nytud/drea2K6/Davidhazidrea.hu 219 Toldy, Irodalmi..., I. m., 13. 220 Uo., 12.
