Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
492 2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI zíti, ugyanakkor a számára nyilvánvaló összefüggéseket nem írja le, ezek gyakran homályban maradnak előttünk. Az a tény, hogy a napló egyetlen olvasó számára készült, akinek a rövidítések, az utalások feloldása nem jelentett gondot, sajátos feszültséget kelt a szöveghez közeledőben: nincsenek összefüggő történetek, csak mozaikdarabok, szakadozott, hiányos, félbemaradó eseménysorok.95 A kijelentések és a megfogalmazások helyenként ködösek és értelmezhetetlenek, számos ellentmondás hozza zavarba a befogadót, mintegy arra kényszerítve, hogy „megfejtse”, saját logikája szerint értelmezze, rendszerezze a történéseket, próbálja tisztázni jelentőségüket. Adatainak rendezése, a történések megközelítése kizárólag egy-egy erős szempont, egy-egy szál kiválasztásával, nyomon követésével lehetséges.96 Lackó Mihály sokoldalúan elemzi a töredékes források rekonstrukciójának e kényes, de ritkán elkerülhető aktusát, a naivan pszichologizáló „belehelyezkedés” buktatóit: „A történetrekonstrukció alapja, kimondatlanul bár, mégis hősének feltételezett szubjektuma, melyet az elbeszélő a mindennapi emberi viselkedés ismert pszichológiai szabályszerűségei szerint állít elő. [...] Az analógiák segítségével megalkotott személyiség tehát a közepén van annak a körnek, melyet a körülmények, az élmények, az okok és következmények alkotnak. A közepén van, de nincs benne semmi sajátos.”97 Ezek a narratívák tehát, ahogy a fent idézett bírálatokból is látszik, meglehetősen sérülékenyek, de meggyőződésem, hogy bizonyos forrástípusok esetében a történésznek nincs más lehetősége, mint az önkényesség vállalásának kockázata. Kiváló példa a módszer alkalmazására a Bártfay-napló egy részletét kiadó Vörös Károly tanulmánya. így foglalja össze a szöveg egy részletét: „Péntek délelőtt még szokott hivatali munkáját végzi Károlyi György gróf pesti irodájában: szerződést készít Koppely- vel, a kor híres fővárosi gabonakereskedőjével nagyobb tömegű zab szállítására, levelet ír a grófnak, lakására viteti át a grófné drágaköveit. A délutánt ezúttal egy Pesten időző vidéki rokon foglalja le: vele megy este színházba is. De amikor hazafelé sétálva, évtizedes szokás szerint csillagot keresve, feltekint az égre, bizonyára a szokottnál aggodalmasabban szemléli a borús, csillagtalan éjszakát. Mert úti csomagja már ebéd utántól fogva készen áll: másnap hajnalban barátjával, Vörösmartyval együtt útnak indulnak majd, úgy, ahogy azt két nappal előbb, a költő lakásán megbeszélték.”98 (Bártfay naplójában az 1838. július 18-20. bejegyzésben olvasható.)99 95 Vörös Károly így értékeli a Bártfay-naplót: „száraz, darabos és egyhangú olvasmány”. De éppen ezért érdekli a magát még természetesen nem „mikrotörténészként” definiáló szerzőt, aki kiváló esettanulmányt készített a szövegrészből. „Alaposabb és huzamosabb olvasás után azonban egyszerre megérezzük, hogy az egyhangú és száraz sorok és adatok mögött ennél lényegesen több, fontosabb rejtőzik: az új magyar irodalom, a születő magyar polgári kultúra hétköznapjait látjuk itt megelevenedni. Nem ihletben égő alkotókat és magvas gondolatokat, az Akadémia vagy a Kisfaludy Társaság ünnepélyes üléseit -, hanem magát azt a kevésbé látványos és néha már egyhangú, napról napra gördülő életet: írók, dilettáns irodalmárok vagy egyszerűen irodalom- szerető emberek gyakori, sokszor csak szürke és jelentéktelen találkozásait színházban vagy egymás otthonában mindazt, ami tulajdonképpen alapja minden úgynevezett irodalmi életnek.” Vörös Károly, Füred..., I. m., 13-14. 96 Gyáni, A mindennapi..., I. m., 154. - Az adatokból megépített történet érvényességéről lásd Szekeres András ismertetését Natalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése könyvéről: „A történet azonban sohasem egyféleképp jelentőségteljes: az elemző szubtilitására vagyunk kénytelenek hagyatkozni, aki a megértés érdekében hipotéziseket állít fel, ezek koherenciája garantálja a valószerűséget. Nincs az eseményeknek »valós« kontextusa: a kutató feladata ezt folyamatosan létrehozni. [...] A kontextus inkább a történeti lehetőségek tere...” BUKSZ 2000/2, 162. 97 Lackó,/. m., 40-41. 98 Vörös Károly, Füred..., I. m., 113. 99 1 838. július 20.
