Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 491 kérdezi, milyen feltételek, kényszerek és célok mozgatják őket döntéseik meghozatalakor. Az „aktív, saját célokkal és stratégiákkal rendelkező egyéni cselekvőket kívánja megjeleníteni, megérteni”,90 feltárni a személyközi kapcsolatok mikrostruktúráit, a függőségi viszonyokat. A naplóban megjelenő számos nőalakról szóló bejegyzés „összeolvasása” egy férfitekinteten keresztül kínál lehetőséget néhány korabeli női élettörténet interpretálására. A Bártfay életnézeteiről készült fejezet a személyes ideálok, értékek, erkölcsi meggyőződések, beállítódások feltárására tesz kísérletet, ahol a magánszféra történései a napló jellegéből adódóan értelemszerűen háttérbe szorítják a közéleti ember alakját, hűen tükrözve azt a hétköznapi tapasztalatot, hogy „az emberek többségének életét éppen nem a történelmi, hanem a lassan változó, ezért öröknek tűnő szenvedélyek teszik ki.”91 2.2.3. A REKONSTRUKCIÓ KORLÁTÁI, HIÁNYZÓ RÉSZEK A NAPLÓBAN Le kell szögezni, hogy Bártfay naplójának megszólaltatásához számos előismeretre és sok más, részben tőle eltérő jellegű, korabeli kéziratos és nyomtatott szöveg (levelek, naplók, jegyzőkönyvek, periratok, gazdasági szerződések, szépirodalmi művek, publicisztikák stb.) igénybevételére van szükség, s ez az eljárás a mikrotörténeti módszerek legkomolyabb korlátja: a „forrásadottságok behatároltsága”.92 Szilágyi Márton Lisznyairól írott esettanulmányának recemzense, Dajkó Pál ezzel arra céloz, az írás műfaja eldöntetlen átmenet a biográfia és a mikrotörténeti vizsgálatsorozat között. Egy másik példa erre a problémára Bácskai Vera ismertetése Gyáni Gábor 1998-ban kiadott könyvéről, amely a nyilvános városi terek használatának újszerű leírásával a „szabály, norma, értékrend és valóság bonyolult összjátékát”93 kísérli meg kiolvasni egy kiadatlan, többek által vezetett magánnaplóból. Gyáni megközelítése egyébként különösen inspiráló volt dolgozatomra nézve s ahogy egy régebbi munkájában kijelölte vállalkozásának célját: „...valamiféle kaleidoszkópszerű látomás tárul az olvasó elé, hiszen a történész egymással csak lazán összefüggő tükrök sorozata segítségével közelít hőséhez: a múlt emberéhez. Ennek a tudatosan választott történészi ábrázolási módszernek az eredménye, hogy a vizsgálni kívánt átlagembereket a legkülönbözőbb szögekből vehetjük egyidejűleg szemügyre, apró mozaikkockákat helyezve egymás mellé. Az ennek során kikerekedő kép, lehet, impresszionisztikus, de minden valószínűség szerint sokban hiteles. S nem azért hiteles, mert helyes időbeli sorrendben ábrázolja a múlt történéseit, hanem mert az elmúlt korok öntudatát komolyan véve belülről igyekszik láttatni az »elveszett világokat«.”94 A fenti kérdések az alábbi fejezetekkel kapcsolatban is joggal felvethetők. Bártfay László naplója egy időben és térben korlátozott világ gyakran ismétlődő eseményeit rög90 Uo„ 174. 91 Bojtár Endre, Ember a történelemben! = Uő., Kelet-Európa vagy Közép-Európa? Századvég, Budapest, 1993, 186. - Idézi K. Horvát, Önarcképcsarnok..., I. m., 84. 92 Dajkó Pál kifejezése Szilágyi Márton Lisznyai Kálmán: egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai című könyvéről való ismertetésében. (A Szegedi Tudományegyetem Digitális Klasszika (vagyis A 18-19. századi magyar irodalom adatbázisa) honlapja, 2001, 1.) 93 Gyáni Gábor Az utca..., I. m. könyvét ismerteti Bácskai Vera, BUKSZ 1999/2,170. 94 Gyáni Gábor, A múlt a hétköznapokban. Bevezető = Uő., Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón, Városháza, Budapest, 1995.
