Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 489 „határsértés” mára elfogadott gyakorlattá vált. Egyre több az irodalomtörténet fegyvertárával készülő, ugyanakkor (részben) történeti antropológiai kérdésfelvetésű, a valóságrekonstrukciót és a megértést központi kategóriává emelő tanulmány.79 2.2.2. A SZEMPONTOK KIVÁLASZTÁSA A vizsgált jelenség szempontjából leghasznosabb módszer kiválasztásához a gyakorló szaktörténészek az elméleti megfontolások meglehetősen széles spektrumából válogathatnak. A Bártfay-napló töredezettsége, bonyolult belső utalásrendszere miatt hasonló problémákat vet fel, mint a mikrotörténet által hasznosított források.80 A szöveg erős olvasói jelenlétet igényel, külső ismeretek, információk nélkül helyenként értelmezhetetlen, akárcsak a mikrotörténetben; az események magyarázatának szükséges, kivédhetetlen feltétele a narratíva használata, ahol a történész mintegy fiktív elbeszélést alkot az általa feltárt apró adatokból (ez teszi érdekessé és élményszerűvé munkáját).81 Három kérdésre kerestem tehát a választ: 1. Hogyan kell kiválasztania a mikrotörténet eszköztárával dolgozó történésznek a múltnak azt a szűk, történeti szempontból sokszor jelentéktelen szegmensét, amelyet szemügyre kíván venni?82 2. Hogyan kell összeállítani azt a történeti apparátust, amely nélkül az olvasó számára megközelíthetetlen a szöveg?83 3. Hogyan ágyazza bele következtetéseit, eredményeit egy olyan történetbe, amelyről eleve tudja, hogy az általa feltárt valóságelemeknek csak egy sajátos - szubjektív - olvasata? A feldolgozandó témák kiválasztásában egyrészt döntő szerepe volt a forrás sajátosságainak: melyek lehetnek azok az egyedi kulturális jelenségek, amelyek csupán ezen a szövegtípuson keresztül megközelíthetőek?84 így került a vizsgálandó kérdések közé az idő érzékelése mint a rendszeresen, több éven keresztül vezetett, a napi életritmust, az év ciklusait, az ünnepeket, a munka és pihenés idejét pontosan rögzítő dokumentum segítségével feltárható struktúra. A naplóíró kivételesen gazdag személyes viszonyrendszer79 Bár az irodalomtörténészek nem használják a mikrotörténelem kifejezést, inkább a mentalitástörténetet, a történeti antropológiát nevezik meg elméleti keretként, számos kiváló, elsősorban társadalomtörténeti problémára kérdező írás alkalmazott módszereit, célját és témáját tekintve akár ide sorolható. Az elfeledett, kánonba be sem vagy később kívül került szerzők életművének ilyen szempontú megközelítésére kiváló példa Völgyesi Orsolya Kuthy Lajos pályafutásáról írott könyve, amely az irodalom világát döntően befolyásoló történeti feltételekre kérdez rá, mint például az írói státusz, a hivatás változatásaira, tágabban az „írói társadalom” működésének mechanizmusaira. 80 Bártfayéhoz hasonló típusú, tematikájú diárium Wesselényi Miklós naplója, az adott időszakra vonatkozó számos párhuzammal. Lásd Veress, Fürkészések..., I. m. 81 A pszichotörténeti módszer hasonló módszertani következtetése: „Az egyes adatok helyét történetek szavatolják; így derül ki fontosságuk, így egymással összefüggésben válnak ténnyé.” Lackó Mihály, Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok, L’Harmattan, Budapest, 2001, 40. 82 A lépték problematikájához Szekeres, Mikrotörténelem és általános..., I. m., 20-30. 83 Ilyen munka a komoly társadalomtörténeti tanulságokkal szolgáló, ugyanakkor hatalmas adatanyagot mozgató és rendszerező monográfia: Tóth Árpád, Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban, L ’Harmattan, Budapest, 2005. 84 „A történeti antropológiai megközelítés számára viszont ennél is fontosabb, hogy a naplóból kiderüljön végre: a forrás szerzője milyen fogalmat alkotott magának például a térről, az időről vagy hogy milyen jelentést és jelentőséget tulajdonított a természetnek, az emberi kapcsolatoknak és sok más egyébnek.” Gyáni, A napló..., I. m., 151-152; K. Horváth, A mindennapi élet..., I. m., 328-335.
