Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 1. A szövegkiadásról
476 1. A SZÖVEGKIADÁSRÓL jegyzetben szintén nem tüntettük fel. Ettől csak akkor tértünk el, ha láthatóan nem tévedésből történt elírást és javítást, hanem akaratlagos törlést feltételeztünk. A szöveget tehát alapvetően tökéletes betűhívséggel közöljük, és a végrehajtott kismértékű változtatások a könnyebb olvashatóságot és érthetőséget szolgálják. így a szövegben kiegészítettük a következőket (a feloldásokat szögletes zárójelben feltüntetve): a rövidített szavakat és - amennyiben tudtuk - neveket is, a szavak egyes betűi fölötti vonással jelzett rövidítéseit és a csak mássalhangzócsoporttal jelölt rövidítéseket (pl. hrg. = herceg). A rövidítések többsége egyértelmű, csupán technikai jellegű, azaz az írás gyorsítását szolgálta; a nevek, a rangok, a címek feloldása a hagyomány, az ismétlődések vagy a szövegkörnyezet alapján általában biztonsággal eldönthető volt. Gyakori előfordulásuk és egyértelmű értelmezésük miatt azonban nem a szövegben, hanem a rövidítésjegyzékben oldottuk fel a következőket: dr., özv. - ft, pit, Krjr, kr. p., pengőit. - etc., t. L, ’s. ’a. t., valamint a rövidített hónapok rövidítéseit és a M[adame]..- ként feloldott nyilvánosházban felkeresett lányok nevét. Bártfay jelzéseit, melyek minden valószínűség szerint szexuális aktusra vagy tevékenységre utalnak, megpróbáltuk a számítógép szimbólumaival hozzávetőleges írásképpel visszaadni: V - W- A - A/- AA - aaaa _ aa-^ — rv — ej — ocj—L— 0-II-# (E legutóbbi jel esetében kiderült, hogy Bártfay kétféle értelemben használta, a napló elején valószínűleg szexuális aktus jelzésére, később viszont pénzváltásnál is ugyanezt a szimbólumot rajzolta be naplójába.) Néhány helyen Bártfay apró, bonyolult grafikus jelekből álló titkosírást használt, melynek sem formai képét, sem megfejtését nem tudjuk visszaadni. A kézirat néhány törölt mondatára és a kézirat két oldalának kb. féloldalnyi hiányára csúcsos zárójeles megjegyzés figyelmeztet. A napló olvasóját a kötet végén található adattárak és mutatók segítik (Appendix). A válogatott bibliográfia tartalmazza a szövegközlés kommentárjában (jegyzeteiben), valamint a jelen kísérőtanulmányban felhasznált szakirodalom jelentős részét. Tartalmazza a fel nem oldott rövidítéseket és a sokszor visszatérő szakirodalmi hivatkozásokat is. A Pest-Buda-mutató és a helységnévmutató segít tájékozódni a napló korabeli helyszínein. A személynévmutató minden nevet gyűjt, azokat is, amelyeknek feloldását nem sikerült megoldani. Itt szerepel a Bártfay által használt becenevek és az eltérő névalakok egységesítése is. A gyűjtés a napló egészére kiterjed, a bibliográfiában előforduló neveket viszont rendszerint nem rögzíti. A ma már nem használatos mértékegységek átváltását a lábjegyzetekben tüntettük fel. A lábjegyzetek általában a személyek, a helyszínek, a történések első előfordulásánál magyarázzák az összefüggést a napló szövegével. A későbbiekben - hacsak az értelmezést ez nem teszi lehetetlenné - csupán a korábbi előfordulásokra, lábjegyzetekre utaltunk, jelezve ezzel egyszersmind a szöveg „hálózatos”, előre-hátra is információkat adó jellegét. A korszakban kétféle forint volt forgalomban: a pengő- vagy ezüstforint állandó értékkel bíró fémpénz (a naplóban pengő, pengő ft), míg a váltó- vagy bécsi forint papírpénz volt: 5, 10, 25, 50, 100, 500, 1000 címletekben (a naplóban váltó ft). Egy pengőforintnak 2,5 váltóforint felelt meg. A konvenciós vagy bécsi arany forint már ritkán
