Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
BÁRTFAY LÁSZLÓ NAPLÓI - 1838. Julius - November II
1838. NOVEMBER 99 Kormány’ említéséért kiáltatott a’ Felség’ alacsonyítójának; ’s e’ miatt azon különben minden alkotmányos haza polgára előtt napfényvilágosságban álló igazságnak, hogy Kormány és Fejedelem egymástól lényegesen különböznek, számtalan okok és példák’ összehalmozásávali bebizonyítását el nem kerülheté. Tanúk állíttattak ellene, kik ellenséges harag, csábítás és fenyegetés által hamis vallomásokra szédítettek: ’s ezeket undorító meztelenségökben egyenként felkellett fedeznie; ’s kivilágositania, hogy azon értelmetlen, józan ész nélküli szavak, mikre nyomorult hitöket letenni nem borzadtak, soha mondva nem voltak, ’s józon fejű embertől soha nem mondathattak. Lázasztó czélzat tulajdonittatott neki, neki, kinek ajkaira egyetlen egy, emberi ész nélküli mondásnál egyebet reá költeni sem tudtak; ’s ennél fogva kényszerítve lön kifejteni: milly alaptalan ráfogás ez, ’s milly igazságtalan ráfogás ez, ’s milly igazságtalan egyszersmind képtelen valakiben szavakért, még pedig soha nem mondottakért bűnös czélzatot keresni, ’s annak, ki békét javaslóit, szivében és veséiben csendzavaró gondolatokat akarni olvasni. Végre országfelforgató titkos szövetkezéssel vádoltatott; ’s ellene irományok hozattak elő, miket nem írt; miket hozzá nem írtak; mik róla alig emlékeznek; mikből minden tetszhetik ki, csak az nem, minek bizonyítására előadattak. Múlhatatlan vala ezeket is egyenként czáfolni meg; ’s ég és föld’ láttára felvilágosítani: mi rendkívüli lépcsőre hágott rósz akarat az, melly illy valamit bizonyságképen előadni nem pirul. Azonban mind ezek ime itt feküsznek, maradandó emlékéül azon nem palástolt üldözni akarásnak, azon személy iránti boszús indulatnak, minélfogva Felperes K[irályi] Fiscus békés porgárt, törvényes pályán járó békés polgárt, ellenségesen megragad; ’s itélő- szék’ elébe vonszol; ’s az ország’ felső bíróságát nem átallja, nem fél, nem irtózik felszólítani, hogy az üldözőbe vettet, egy értelem nélküli mondásért, mellyet Alperes soha nem mondott, neki véráldozatúl odavettesse. És a’ bíróság, melly’ elébe Alperes a’ Kjirályi] Fiscus által e’ czélból kihivatott, épen az, mellynek tagjai nagyobb részben, nem sokkal ezelőtt Alperessel egy pályát futottak; kik a’ haza’ színe előtt vele együtt járdalltak kik tudták, mit érez, gondol, akar; kik hozzá hasonlólag megyei és országgyűléseken a’ haza’ szent ügyében lángszavakat mondottak; ’s kiknek ajkaikról jött kifejezések az országgyűlési könyvekben hirdetik a’ jelen és jövő kornak: miképen volt idő, midőn bátor elszánás a’ hazáért ’s törvények mellett még nem vala bűn, ’s még nem vala szokás a’ hazafiak ellen hamis vádakat emelni, ’s nevetséges semmire való színek alatt emberi nyugalom, szerencse és élet ellen lest hányni. Ártatlan létét nem csak tudva, de teljesen ’s czáfolhatatlanúl bebizonyítva, lehetetlen fájdalom-borította szívvel nem éreznie, hogy e’ negyedfél év óta ellene folyó pör ’s e’ pörrel egybekötött keserítő helyzet ’s kínos érzelmeket gerjesztő méltatlanságok által, bűn és Ítélet nélkül már előre olly büntetést szenved, melly nagy vétket elkövetett emberre nézve is elengedőnek találtathatnék. E’ bűn és Ítélet nélkül negyedfél év óta szenvedett büntetésnek közepette, ártatlansága’ győzhetetlen bizonyságaival kezeiben, itt látja végre közeledni az órát, mellyben a’ birói Ítélet felette elmondatik. - Ki ártatlansága’ nyugtató érzését keblében hordozza: az nem rettegi az ítéletet. Részrehajlatlan igazság a’ bíró’ elengedhetetlen kötelessége; ’s Alperes illy igazságot vár, illy igazságot követel biráitól. Hatalmas ellenfél, a’ maga ezer
