Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - E. Csorba Csilla: Ködösítés - gondolat-fragmentumok a századelő fotográfiájáról
KÖDÖSÍTÉS - GONDOLAT-FRAGMENTUMOK A SZÁZADELŐ FOTOGRÁFIÁJÁRÓL 69 szókra. Két kérdés azonban hosszú időn át kísérője maradt: vajon mi lesz a festészet sorsa, ha a látványt híven rögzítő fénykép elterjed, illetve a második, hogy mesterség vagy művészet-e a fényképezés? Az iparművészeti kultúra része, avagy a grafikai művészethez közelálló autonóm eszközökkel (is) rendelkező műfaj? Barabás Miklós már 1863-ban leszögezte: „Az elsőség in genere határozottan a festészeté, de in specie számtalan esetben a fényképelésé.”5 A 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében - a nagyfokú iparosodással párhuzamosan - a fényképezés gyakorlatának tömegessé válásának, az ún. amatőr fotográfia megerősödésének és a fotóművészet fogalom megszületésének lehetünk tanúi. A fotó művészet-voltáról szóló vita tovább folytatódott: Rónai Dénes, később a 20. század egyik legeredményesebb, legkísérletezőbb kedvű fényképezője 1898-ban Művészet-e a fényképezés címmel cikket közöl, s kijelenti, hogy „a fényképészet nem lehet művészet, mert olyan cselekvés, amely csak gép által végezhető... s amely a művészi gondolatot csak a legszerencsésebb esetben képes kifejezni, művészetté sohasem válhat.”6 A Jövendő újságírója ugyanakkor egyre harci- asabban hangoztatja, hogy a fotografálás művészet. „És valljuk be, hogy az elvnek nagyon is sok híve van már” - állítja. Szerinte „a fényképezés mesterség, gyönyörű és hasznos a maga hideg és őszinte objektivitásával, és amely óriási hatással volt az emberiélekre, mert nivellálta a távolságot és az időt.”7 A Hét hasábjain Márkus László Marco álnéven fejti ki esztétikai nézeteit a szép fogalmáról a fényképezés vonatkozásában, s megállapítja, hogy a fotog- rafálásból hiányzik a művészi produktum értéke. Nem nemesül emberi dokumentummá a kiválasztás, meglátás, analizálás, értékelés művészi hevülete, s így sok esetben az objektív képből „vázlat” lesz, nem alkotás, hanem átalakítás.8 A vázlat lekicsinylő volta ellen e kontextusban egyedül Lyka Károly művészettörténész emelt szót, aki az amatőrök által kezdeményezett művészi fényképezés mellett is kiállt.9 A 19-20. század fordulóján a szimbolizmus és a szecesszió művészetének képviselői a képzőművészetben és az irodalomban az álomszerű élményvilág, az érzékek, képzetek azonos hullámhosszon rezgő műalkotásait hozták létre egy egységes művészetfogalom jegyében. E törekvés mint kollektív mozgalom a fényképezés területén is érvényesült, illetve sok esetben innen táplálkozott. Mint ahogy azt Balázs Béla írta Maeterlinckről - az irodalom
