Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon
I « GF.LLÉR KATALIN vallókkal szemben megtalálta az „önmagában és önmagáért nőtt” stílus jelentőségét." Gulácsy Lajos ars poétikája ezzel szemben szimbolista művészetvallás. „Művészetem nem a pozitív látás kifejezése, törekvésem sohasem oda irányul, hogy a természetben látott tárgyakat leábrázoljam. Mindig a vonalak és színek harmonikus összerezgését keresem, a látott dolgokból magamnak alkotott képzet lehető legtökéletesebb visszaadására törekszem, azt lehetne mondani, hogy nem is előállítok, hanem teremtek.”12 A művészetek közösségét valló alkotókra leginkább a szimbolizmus egység-gondolata volt hatással. Minden művészeti ágban példát találhatunk az érzékek „összekeverésére”, az érzékelés határainak kitágítására, a szinesztézia alkalmazására. A színek, hangok és elemek tudatos és gyakran misztikus elméleteken is alapuló kiaknázására utalnak Mednyánszky jegyzetei." A szinesztetikus hatás más módon jelentkezik Vaszaryjános hideg, sárgászöld tónusú Aranykor (1897-1898), illetve Gulácsy Lajos meleg, vöröses színvilágú Varázslat (más címen: A varázsló kertje, 1906-1907) című festményén. Dús lombú bokor és egy kastélypark panorámája, illetve virágzó ágak és dekoratívan gomolygó áldozati füst kísérik a klasszikus, illetve reneszánsz reminiszcenciákat keltő, árkádiai időtlenséget sugalló szerelmespárokat. A művészek az érzelmi és gondolati tartalom koncentráltságához, többszólamúságához sajátos, a történeti stílusokon túllépő, az összművésze- ti gondolattal analóg formaelvet találtak: a szintetizmust. A szimbolizmus, bár számtalan stílussal összefonódva jelentkezhetett, de lényege a naturaliz- musellenesség és a szintéziskeresés maradt minden formájában. Legismertebb megvalósulása a gauguini cloisonizmus, mely a szecesszióban vált minden műfajban érvényesülő dekoratív formai eszközzé. A szimbolizmus romantikában gyökeredző, univerzális, mindent átható misztikus korreszpondencia-tudata nálunk csak néhány műben talált visszhangra. Mednyánszky László „lélegző” tájaiban, a tájat beborító ködfátyolban, a sziklás hegyek szikraként felfénylő színeiben, a végtelenbe vesző utak panorámájában vagy a mély sötétségből felvillanó fények enig- matikus hatásában (Alkony, 1897-1898).14 Csavargóportréi, így az Öreg és fiatal csavargó (1900 körül) című munkája a társadalom peremére került emberek kendőzetlen ábrázolása, az írók által is feltárt nagyvárosi nyomor
