Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon
KÖDLOVAGOK, MASZKOK, FANTÁZIA!.F.NYF.K A Ködlovagok esszékötetből kiinduló kiállítás célja, a szűk keretek között, a korszakot jellemző művészeti törekvések képi és verbális dimenziójának bemutatása volt, ami a századvégiség karakterjegyeinek meghatározásához is közelebb vihet. Történt ez az irodalmat és képzőművészetet legadekvátabb módon összekötő terület, a könyvillusztráció kiemelt szerepének jelzésével, valamint néhány téma és motívum - mint az ópium, a köd, a ködlovag, a maszkviselés, a korszak nőképe és a fantáziarajzok - kiemelésével. A szövegek és képek egymásba játszatása új kapcsolatokra is fényt derített, ugyanakkor a különbségek is kirajzolódtak, melyek a művészek egyéniségén és az alkalmazott eszközök különbözőségén túl a műfajok eltérő tradíciójából is fakadnak. A századforduló és századelő irodalmának, illetve képzőművészetének közös jegyei a történet háttérbe szorítása, az érzékek felfokozása, a szinesztetikus látás, a szuggesztív hangulat felkeltése. A belülről fakadó élmények, az eszmélet megragadása, szecessziós dekora- tivizmussal vagy anélkül, a képzőművészetben is együtt járt a szimbolizá- ciós törekvések felerősödésével, mely a sűrítés, a stilizáció és absztrakció eszközeinek használatához vezetett, s ezzel együtt a többértelmű jelentés, így az irodalom metaforikus fogalmazásához hasonlítható karaktervonások felerősödését is magával hozta. A gondolat és a látvány allegorikus vagy leíró, elbeszélő ábrázolása helyett a festészeti és grafikai eszközök inherens formáinak, a festészeti ekvivalenciáknak a keresése a korszak képzőművészetében elsősorban a szimbolizmusban jelentkezett.8 Esztétikáját a legvilágosabban Maurice Denis fogalmazta meg. „Hitük szerint minden érzelemnek, minden emberi gondolatnak megvan a maga képzőművészeti és díszítésbeli egyenértéke, van valami olyan szépség, amely ezeknek az érzelmeknek és gondolatoknak a megfelelője” - írta 1895-ben.9 Denis festészetében az érzelemmel telített vonaljáték, a felszínt beborító arabeszkháló nem csupán díszítő eleme a műveknek, hanem egységesítő vizuális és szimbolikus princípium. Denis jól ismert meghatározása szerint a kép nem valamely tárgy ábrázolása, hanem bizonyos rend szerint felépített, konstruált felület.10 Fülep Lajos - ekkor még a stílus felől közelítve - a századforduló festői közül a szecessziós Rippl-Rónait emelte ki egyik írásában, mert ő kiszakadva a naturalizmus és az akadémizmus vissza-visszatérő hullámaiból, a téma elsődlegességét
