Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon
39 — Gellér Katalin KÖDLOVAGOK, MASZKOK, FANTÁZIALÉNYEK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA A KÖDLOVAGOK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSON Az irodalomtörténet- és a művészettörténet-írás újabb és újabb módszerekkel régóta kutatja a századforduló és a 20. század eleji magyar művészet egymásnak megfeleltethető vonásait. Azt a „fin de siécle” hangulatot, amelyet egyik szemtanúja szerint, többek között misztikus és görögös klasszikus hatások, „dekadens esztétizmus”, pesszimizmus és „borongós hangulatkultusz” jellemzett.1 Átmeneti korként is emlegetik, hol a 19. századi tradíciók folytatására, hol a nyugatos modernség kezdeteire helyezve a hangsúlyt.2 A korszak uralkodó irányzatának vagy irányainak stíluskritikai megközelítésében, speciális módszereiknek és hagyományainak megfelelően, az irodalomtörténet inkább a szimbolizmus, a művészettörténet pedig a szecesszió elnevezést részesítette előnyben.1 A korszak képzőművészetéről Németh Lajos szerkesztésében megjelent kézikönyv a stíluspluralizmus kifejezéssel hidalta át, illetve fedte le az egyetlen címke alá nehezen begyömöszölhető korszak sokszínűségét és a nyugat-európai fejlődésvonaltól való eltéréseit is.4 Az irodalom és képzőművészet kapcsolatát felvető kiállítás képválogatásában a különböző formanyelven, a leggyakrabban szecessziós stílusban jelentkező szimbolikus jegyek kiemelése hívószóként szerepelt. A szimbolizmus antinaturalizmusa, pozitivizmusellenessége, a szellemi tartalmaknak, a szubjektumnak az előtérbe helyezése, többek között hagyományos motívum- és témakutatással, valamint a közvetítés anyagának, a közvetítő és a közvetített öszszefüggéseinek vagy eltéréseinek tanulmányozásával közelíthető meg. Ez utóbbi vizsgálatában példaként szolgálhatnak a media- litás és intermedialitás szempontját bevezető irodalomtörténeti kutatások, melyek a különböző kommunikációs formák változására koncentrálnak. A közvetítettség, a szó médium szerepének kutatásában, a különböző kommunikációs formák összehasonlításában kiemelt helyet kap a szó történetmesélő funkciója helyett a művészet saját anyagából építkező jegyeinek,
