Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzőművészet és költészet párbeszéde a századfordulón

IMPRESSZIÓ, KÉP, SZÓKÉP

35

Sík pusztára forrón omlik A rezgő nap fénye,

Amott tovább távol csordák Vakító fehére.

Körülöttem a pusztáknak Ezüst-fehér álma,

Előttem is, mögöttem is Fényes délibábja.

Délibábból délibábba - Nem valóság mondják Hát az ember csak viselje A valóság gondját?

Hiszen szemmel láthatóan Itt lebeg előttem Ezüst fényben, a nehéz nagy Déli levegőben.31

A puszta immár nem feltétlenül a szem és a hozzá kapcsolódó én tudatának kivetülése, hanem a nyelv teljesítőképességének függvénye is. A köd helyett itt a délibáb illuzórikus imitációja segít megteremteni a valóság képét. De hogy mit is jelenítene meg, nem tudhatjuk pontosan. A „puszta álma” ugyanis nemhogy nem konkretizálható, de a jelzős szerkezet bizonytalansága miatt (birtokos jelzőként ugyanis - a kiürült semmiséggel is azonosítható - ’pusztaság álmáról’, minőségjelzős szerkezetként értve azonban - valaminek/valakinek a puszta álmaként - szintén a terméketlen látvány lehetőségéről kapunk képet) a létrejövő kép amennyire elérhetetlen, annyira valótlan is marad. Mindez persze a szubjektum alkotó tekintetét már nem feltételezi: a „délibábból délibábba” haladó én végképp az álom foglya marad, egy olyan vízió keretében, mely inkább a verbális közegnek köszönhetően jön létre, mintsem a látványvilág leképezéseképpen. Esztétista üzenetként persze a „valóság gondja” helyébe lépő ábrándkép