Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzőművészet és költészet párbeszéde a századfordulón

BKDNAN'ICS GÁBOR

nemcsak érzékszervi priváció miatt szűnik meg, az appercepció eredendő egységének megbomlása vezet el a képalkotás kudarcához:

Árnyékaim ha fellegekbe nőnek Ha napsugár tüzébe foszlanak Át nem fut szövetén a szemfedőnek Vakvezetőül egy piros szalag.

Sírván halott világomnak felette Elő agyam vergődik eltemetve

Ráadásul a költői alkotás folyamatáról kiderül, hogy nem a fenomenális struktúrák lényegesek számára, hiszen a hangok és betűk materialitásá- ban elénk táruló szövegek megidézte színek és az írott poétikai komponensek a többi médium nélkül nemcsak hiányosak, de el is lehetetlenülnek. Zene, írás és festés összefüggései lázas álomlátásban futnak egybe, s az „összes színek zenéje” szünesztéziájában konvergáló költői produkció mégiscsak - igaz, másfajta - világosságot teremt:

Míg a kílobbant izzó színeken A legutolsó fényhúrt pengetem.

Nem láthatom hol a rím, a cezúra Kezem sirályként csapkod a húrra Míg viharzó hanghullámokon A végtelent keresztül zokogom.

Föl nem dereng a világtalan éje De bár a hajnalig nem érek el,

Lelkemben az összes színek zenéje Örök világosságrul énekel.

Az így kialakuló poétikai térben eszményiség és tökéletesség nivellálja az érzéki hiányosságokat, s az imaginációban létrejövő szünesztézia így minden művészi megformálásnál többet nyújt. A költészet romantikus felértékelésének elismerését jeleníti meg a kliséket megbontó, de azokra azért igencsak támaszkodó zárlat: