Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Őszi eső)
DAXCSrCS ILDIKÓ által szerveződő elbeszélésmodellt amely a Nyugat első nemzedékének rövidprózájában (elsősorban Krúdynál és Kosztolányinál) teljesedik ki. A továbbiakban tehát egy elméleti-recepciótörténeti áttekintés után azt kívánom végigkövetni, hogy Gozsdu Elek Őszi eső című novellájában miként érhetőek tetten egyfelől az impresszionizmusnak a képzőművészet terminológiájából ismerős stílusjegyei, másfelől ezek a jegyek miként lehetnek segítségünkre, ha meg szeretnénk határozni az „impresszionista irodalom” sajátosságait. A dolgozat második felében pedig azt kísérlem meg bemutatni, hogy a tárgyalt momentumok szorosabb poétikai vizsgálata révén milyen szemantikai többletjelentésekre bukkanhatunk rá a novellában. IMPRESSZIO(NIZMUS) ÉS IRODALOM Az irodalomtörténeti korszakolásban a századvég egyes irányzatainak meghatározására tett kísérletek rendre a képzőművészeti - főként pedig a festészeti - stílusirányzatok terminológiáját hívták segítségül. Ennek eredményeképpen a „kép” fogalma kiemelt fontosságot kap, legyen szó vizuális (hatású) képekről vagy a nyelvi képalkotásról. A stilisztikai, stílustörténeti kutatás a szó azon funkciójának vizsgálatát helyezte előtérbe, amely megteremt(het)i az erős vizualitás érzetét. A nyelvész Ajtay-Horváth Magda például A szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában című doktori disszertációjában a „díszítőmotívum funkciójú érzéki érzeteket” vizsgálja, és azt állítja, hogy ezen stílusok vezérlő elve a dekorativitás, amely elsősorban a tárgyi és grammatikai díszítettségben nyilvánul meg.1 Tárgyi díszítettség alatt a novellákban megjelenő díszes tárgyi környezetet, a múzeumszerű szalonokat, a dekoratív ruházatokat érti, vagy akár a novella női szereplője is mint „luxustárgy” hasonló esztétikai értékre tehet szert. A grammatikai díszítettség kapcsán pedig a látási érzetek különféle eszközeit követi végig P. Dombi Erzsébet Színhatások a századforduló prózájában című gyűjtése alapján, aki azt mondja, hogy a színélmény szövegszervező hatása a szöveg makroszintjén valósul meg, vagyis tudatos „színkultusszal” állunk szemben.2 Ezt számos olyan grammatikai példával ismerteti, mint például az -ás, -és, -s képzős színnevek, amelyek az elvontság képzetét keltik, a színekhez hasonló árnyalattal fokozzák a sejtelmesség hangulatát; vagy
