Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)
FANTASZTIKUM KS MÉDIUM a történet emlékezetvesztése közötti hallatlan feszült, egyre éleződőbb és roppant formaérzékkel kialakított viszonnyal magyarázható. Az elbeszélés (műfajilag: meseszerű, példázatszerű formálás) jelentésképzése így szembesül a narratívában megfigyelhető jelentésvesztéssel, mint a nyelv anyagi- mediális működésében létrejövő kommunikációval. Nem nagy túlzás Josef K.-t sem egy olyan processzus („per”) szereplőjének tekinteni, akinél az ügy információinak kezelése a vonatkozó „anyagtalan” memória elvesztésével — ezért az adatok halmazának győzelmével, a jogeset és egyáltalán az egész folyamat átláthatatlanságával - jár együtt. Nem a világ idegenedik el tőle - ő nem érti a világot. Kafka műveiben továbbá - így A kastélyban - igen nagy szerepet játszanak a híradás kommunikatív gesztusai: szorosan összefügg bennük az üzenet továbbításának medialitása és értelmezhetősége. Az Olivér lovag poétikája nem különíti el ilyen határozottan a nyelvi információ közvetítésének e két szintjét: nem sajátja a késő modern próza radikalizmusa, annak azon abszurditásba hajló vonása, mely az irrealitás metaforikáját a cselekményes realitás szintjére defigurálja. A közlés mindvégig két médium - a látomás és a valóság - közötti összjátékra és nem az egyirányú átváltozás eseményére szorítkozik. A püspök teste és ravatala visszanyeri főpapi pompáját, s eszerint a lovag is megmarad ősei relikviái között. A „tüzes malom” név metaforájának anyagivá váló (paronomázikus) ütközése a „tízes malom” elnevezéssel felidézhette az általa jelölt helyszínen a nyelv (információ) akár horrorisztikusan emberfeletti uralmát, de nem győzte le végleg azon realitást, melyen ezúttal a nyelvi anyag értelmezett- ségének megkerülhetetlensége és előzetessége alapul. Bár megérintette a késő modern poétika távlata, a kulturális tradíciók által közvetített alany koncepciója, a nyelvi értelem csakis egy realitás szintjéről tud önmagát érvényesítve az irrealitás szintjére tekinteni. A csoda nem válik olyan min- dennapian érzékelhetővé, tapinthatóvá, ízlelhetővé, szagolhatóvá, ahogy Kosztolányi kifejtette, s ahogy az olykor nála, vagy e belátás legközismertebb egyéb példáiban megfigyelhető. Ennyiben őrzi Cholnoky Viktor novellája azt a romantikus karaktert, mely ugyanakkor minden modern szöveg sajátja lehet a századfordulón, poétikailag is határt húzva „hétköznapok és csodák” közé. A 20. század további fantasztikus fejleményei viszont arra kérdeznek majd egyre határozottabban rá, hogyan képesek vagy
