Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)
FANTASZTIKUM ÉS MÉDIUM 103 a metapozíciók feloldására, illetve lehetetlenségük kifejezésére bizonyos értelemben folyománya annak, ami a performativitás kultúrájának nevezhető.18 Ez távol áll a modern esztétizmustól, melynek előkelő szub- tilitását inkább csak akadályozta a nyelv korporális emlékezete. A nyelvi áthagyományozódás késő modern felfogása viszont már pszichoanalitikus szinten is - miként Lacan elméletében - hivatkozott az én létesülésének egyszerre nyelvi és testi történésére. Mindenesetre a reprezentáció és a kinesztézis összefüggését a színház mellett megint csak a „látható ember” művészete, a film használta ki - természetszerűleg - a legnagyobb hatékonysággal, olyannyira, hogy a beszélt nyelv megjelenését (a hangosfilm műfaját) ilyen nézetből a némafilm esztétái joggal tekintették művésziet- lennek, színvonalrombolónak. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a novella témájának korában, a középkor irodalmában (többek között az udvari epikában) a szövegekhez - azok előadásához - kinetikus mozzanatok járultak, vagyis a művek egy olyan játéktérben (látványtérben) voltak elsajátíthatók, mely a testet magát bizonyos esztétikai tapasztalatok-jelentések hordozójává és kifejeződésévé tette. Egy sajátos aura (érzékelhető-tapasztalható térvonatkozás) épült ki ezáltal, mely a testekhez kötődésével bizonyos memóriakultúrát működtetett. így létrejött a szövegeknek egy memoteátrális szemantikai tere, mivel e testnyelv előadásának látható képszerűsége alkotná az előadás immár kinesztétikus dimenzióját. A szövegekből (fonéma-, szó-, mondat-, versstruktúrákból) kielemezhető egy olyan performáló elbeszéléstechnika, mely látványi-kinesztétikus mozzanatokkal függ össze, mindig újrakonstruálván az előadás cselekményterét. A szöveg elemeinek ilyen memoteátrális újrakonstruálása egy novellában csak elbeszélői vagy szereplői szintről indulhat ki, de persze megcéloz- hatja-bevonhatja a befogadó horizontját is - a fantasztikus hatás mondott erősítése érdekében. Mindehhez szükséges tehát a látvány és a test nyelvének összekapcsolása, mely a következőképpen történik meg a malomepizódhoz visszatérő III. fejezetben. Az eljárás azzal a megjegyzéssel indul, hogy ,,[a] kutyának van egy irtózatos sajátossága, amelyben csak három más teremtett lénnyel osztozkodik: a kakassal, a lóval és az emberrel. Meglátja a kísértetet.” De egyedülvalóan nem fél tőle, ,,[m]ert a kakas, ha kísérteiét lát, megdermed, és leesik az ülőjéről, mint a darab kő, a ló meg szoborrá
